GRETI blogja

Meglátogattam Grétit a veresi rezidenciáján. Pontban 10-re érkeztem, ahogy azt ígértem, mert a kizsbaba állítólag aludni is alig bírt, annyira várta, hogy elvigyem őt az anyukájával együtt a játékboltba. De hiába siettem, mert mint kiderült, senki se gondolkodott előre és a Totó papa elvitte a gyerekülést trombita próbára, anélkül meg nem lehet autózni. Míg megoldás született, Gréti foglalkoztatott, hogy ne szomorkodjak. Fényképeket nézegetett az ablakpárkányon, és persze, hogy jobban lássa, le is szedette őket. A kicsiket még oda is adtam neki, de a nagyot már nem akartam. Figyelmét elterelendő megkérdeztem, hogy:

- Gréti, hol az anya? 

És akkor boldogan mutatta ugye, meg nagy hangon kiabálta, hogy hol. Aranyos volt és ezzel szerencsére meg is feledkezett a képek lerámolásáról.

Ezalatt megszületett a megoldás is, a nagymamája kölcsönkérte a szomszéd kislány ülését, így öltözhettünk is, hogy mihamarabb induljunk. Dundul valamiért azt hiszi, én vagyok a privát fotelje, így öltöztetni is csak úgy tudtam, hogy közben ernyedten hevert rajtam. Így persze nehezebb haladni vele, de aranyos nagyon.

A táskám még mindig szupersztár és ha várakoznia kell, akkor a táskával zokszó nélkül teszi. Így várt a babakocsiban is, míg felöltöztünk, meg a kocsiban elöl, mag beszereltük a kölcsön ülést

A kölcsön ülés már igazi nagylányos volt, mert nem kisbabásan háttal ült, hanem előre nézett benne! Nagy extázist nem okozott mondjuk... Faarcocskával fogta anyukája kezét az indulás előtti pillanatokban. :D

A játékboltba vezető úton majdnem elaludt, de anyukája szóval tartotta és kérlelte, hoyg le ne csukja a kis szemeit, mert én idegösszeomlok. :D Végül nem aludt el, a boltban meg egyenesen megelevenedett. Azt hittük még kisbaba, de nem, már komplett kisgyerek, akivel ez volt az első és utolsó játékboltozás. A boltos néni haja csomókban hullott Dundul boltlátogatása során. Én felügyeltem, míg anyukája körbebicegett és nézelődött, válogatott. Két perc alatt leizzadtam, mit nem mondjak. Dundul azonnal extázisba esett a labdás doboz láttán. Ennek örültünk, mert pont labdáért mentünk. Kipakolta mindet. Aztán meglátott egy óriás kerekes lovat, kiabált örömében, hpgy milyen jó, hoyg idejöttünk, ahol ló is van. Aztán talált egy akkora kék pöttyös labdát, mint ő maga, teljesen oda volt érte. Később szép módszeresen le akart pakolni mindent a boltban, de persze nem engedtem, csak amiben nem tudott kárt tenni. Azt hittük választ majd valamit, de nem, csak pakolászott sajnos. Repült az autó a második polcról, a kis telefon az elsőről, egy egész doboz ronda báb borult a földre, amit igyekeztem a legszebben visszapakolni, mert a boltos néni rosszallóan szuszogva állt felettünk végig, szóval Dundul mindent megtett, ami kisbabákhoz illik. Végül aztán befejeztük a rombolást, megvettük a labdát és egy micimackós kártyát. A labdát majd a dédi adja, azt eldugtuk.

Hazafelé a nyálát csorgatva, így kiterülve utazott a nagylány ülésben a vidéki anorákjában, aminek az első zsebében hordta az iratait. :)

Hazaérve építettem neki a "szőnyegéből" kuckót. Ledöbbenve nézte, de tetszett neki, hogy mindenféle játékot dugdostam be alá és a tetejére is került pár.

Ő is elkezdett pakolni, leginkább ki, amiket én betettem.

De egyszer csak megvilágosodott és elszaladt a játékos dobozához a kismajomért, odavitte és betette. Nagyon boldog volt az akciójától.

Büszkén nézte a remekművet. Aztán odament ellenőrizni, minden rendben van-e bent is.

Végül véget vetett a mókának, és halomba döntötte az egész kuckót, majd rezzenéstelen arccal távozott a helyszínről.

Később hasznát is láttuk a kis keze munkájának. Segített a krumpli pucolásnál az anyukájának. Boldogan pancsolt a krumplis tálban és minden áron meg akarta kóstolnia a koszos nyers krumplit. Ilyen szépre sültek, mert segített benne.

Mama készítette fel az ebédre. Kapott konyharuhát is a nyakába az előke fölé, nehoyg lemalackázza a ruháját, ami mostanában, hoyg sok levest eszik, nehéz elkerülnie. Igazi bölcsis levest kapott, ette is hatpofára, alig győzte tátogatni a kis száját. Végül én etettem és mind megette a finom ebédjét.

Utána mentünk olvasni. Nem nagyon akart, inkább játszott volna a gumikaticával, de azért a szörnyecskés könyvét csak volt kedve kicsit lapozgatni. Idővel lehúztam a redőnyt, félhomály lett, biztos el is álmosodott, mert hanyatt feküdt és rám henteredett. Jó, mondom akkor olvasgassuk így a karácsonyos könyvét. Épp nagy lelkesen ecseteltem, mit találtak a gyerekek a fa alatt, mikor nagy kuncogásban tört ki mellettem. Annyira aranyos volt! Nem akart olvasgatni és gondolta így elhuncutkodhatja a mesét, ha rám röhint, én meg biztos dobom a könyvet akkor és mókázunk valamit. De erre aztán nem került sor, mert felért anyukája is, hogy megnézze hogy állunk az olvasással és hát pont arra lépett be, hogy én szórakoztatom és nevettetem a Dundult, ahelyett, hogy altatnám. Hát ilyen ügybe kevert engem ez a kis Cucudundu.

Szerencsére már tápszerivás közben elaludt és arra se ébredt fel, hoyg betettem az ágyába. Én is aludtam vele, álmos voltam. Másfél órát pihentünk szépen, mire felébredt. Már épp ideje volt, mert nagyon kellett wc-re mennem. Gyorsan felpattantam,  hogy kivegyem az ágyból, de szegény még nem nagyon volt magánál, csak csapkodtak a kis kezei, így hagytam. Persze ahogy kimentem meggondolta magát és visított, míg visszaértem. Épp akkor futott be az apukája is, örömmel üdvözölte és vállalta a tisztába tevést is. Két napja nem látta, örült neki nagyon. Dundul kicsit hisztiskedett, zokon vette, hogy teljesen át kell öltöznie, mit érdekelte őt, hogy teljesen átázott a harisnyája, nadrágja, bodyja is, úgy bepisilt. Hogy haladjunk, gondoltam felkelek és keresek neki nadrágot a szekrényében. Ahogy a szekrényhez léptem velőt rázó sikítást hallatott a Dundul, majd ordított, mint akinek nagyon elgurult a kis gyógyszere. Nem tudtuk mire vélni ezt az egészet apukájával, meg azt se mitévők legyünk. Kínomban mutattam neki egy mikiegeres pólót, hátha elterelődik a figyelme, de nem. Apukája azt hitte végül, azért sivalkodik ennyire, mert én otthagytam, de hát nem hagytam ott, csak 2 lépésre van a szekrény és láthatott is. De mivel nem történt semmi más, csak ez, nem tudtunk mire gondolni. Mondjuk akkor már mindegy is volt miért borult ki, inkább azért izgultunk, hogy miért nem hagyja abba, sőt, egyre jobban behergelte magát, és már nem csak levegő után kapkodva ordított, hanem valahogy furán hüppögött, rázta a fejét féloldalra és ezzel egy ütemben kapkodta a levegőt. 

Nem tudom pontosabban leírni, de annyira ijesztően adta elő, hoyg tanácstalanul futottunk vele az anyukájához a másik szobába, hogy csináljon valamit. Ott is folytatta sajnos és senki se tudta mi legyen. Lassan elkezdtünk emlékezni anyukájával, hoyg csinált már ilyet egyszer kicsi korában, de azóta se jutott eszünkbe, hogy pontosan miért.

El kellett mesélnünk többször is, hogy mi és hoyg történt, de semmi újat nem tudtunk mondani azon kívül, hogy mikor felálltam, hogy hozzak neki nadrágot, elkezdett ordítani és nem tudja abbahagyni. Így ő se tudott másra gondolni, mint hogy megijedt, hogy otthagytam és hát igen, van ilyen a babáknál és igen, ennyire ki tudnak készülni. Ezt látszott alátámasztani az is, hogy csak velem akart beszélni, miután kicsit megnyugodott a telefonomon mutogatott, róla szóló videóktól. Szerencsére mosolygott is rajtuk, kezdtünk megnyugodni mi is kicsit. Odavittem neki a táskámat is, mert mondom ha az se, akkor semmi nem vigasztalja meg. És igazam volt. sokkal jobb kedve lett. Apukája felrázta neki a kólámat, hoyg ámuljon-bámuljon. Nézte is csodálkozva, de végül csak nekem akarta adogatni a táskámból kipakolt dolgokat. 

Nagy nehezen megnyugodott szegény, így tesztnek vetettük alá. Apukája levitte, mi fent maradtunk anyukájával. Csak egyet jajdult fel, de nem sírt, lement vele szó nélkül. Már senki se értett semmit az egészből, de örültünk, hogy nem hüppög már a kis Cuculka.

Lent odaadta neki anyukája a játékboltban vásárolt micimackós kártyáját. Olyan türelmes, de tényleg, szép csöndben figyelte, hogy nem bírja kibontani :) De aztán végül csak sikerült, így végre megkaparinthatta.

Gondolták majd párkeresőst játszanak, mert Dundu már nagyon jól meg tudja keresni az azonos dolgokat és mindig örül is nagyon. Pl a képen látott személyeket, tárgyakat megmutatja élőben, vagy ha egy könyvben több helyen van ugyanaz a kép, akkor is mind megmutatja. A kártyánál viszont nem esett le neki elsőre, hoyg mi is a feladat. Előbb vette észre, hogy a játékszőnyegén is ugyanazok a figurák szerepelnek, mint hogy két egyforma Füles van a kártyákon :) Mondjuk nem sok ideje volt megérteni a játékszabályokat, mert miután elkezdte összegyűrni a lapokat, anyukája elvette tőle. De menni fog ez neki, látszik rajta.

Aztán labdázni akartunk, mert ugye azt is nagyon szereti, de ő meg csak velem akart labdázni. Aranyos, de úgy szeretnék belelátni a kis fejébe, hogy miért.

Mivel mobillal nem játszhat, kénytelen örömmel megelégedni a bébiőrével is. Azért mondjuk határozottan szól, hoyg kapcsoljuk be és legalább világítson, ne hülyítsük egy tök fekete izével. És akkor boldog. :)

Hiába ebédelt be alvás előtt, akkor is nagyon éhes lett, mikor mi ettünk. Fel is ült a székébe és a Totó papa tányérjából és evőeszközével falatozgatott kicsit. A papa még nem ért haza a trombita próbáról, így járt hát. Ette szépen a húsgolyót a levesből, meg aztán a csirkecombot, sült krumplit is persze.

Aztán evőeszközcsatázott apukájával. Persze ő nyert :D Egy gyors csellel megfogta a villáját és győzedelmeskedett.

Később anyukájával mókáztak a játszószőnyegén. Énekes torna volt a program pontosabban. Mivel Dundul nem tapsol a kezével, a lábával szokta csinálni anyukája :D

A babával ma nem voltak barinők. Meg különben is, érdekesebb volt a hajgumi, amit kapott.

Élete első copfja. Kicsit sok a gumi, kevés a haj, de azért mégis csak copf! Boldogan mutatta az apukájának, hogy ő már hosszú hajú kislány.

Ezek után elmentünk négyesben apukájával, nagypapájával a játszóházba. Együtt utaztunk hátul :) Jó kis útitársnak bizonyult. Általában ugye én vezetek, úgyhoyg ez most rendhagyó volt.

A fiú részleg érkeztette meg a játszóház recepciójához. Apukája kicsit fiatalított rajta, de hát a lányokkal így kell nem? :D

Frizura, amivel bevonult játszani. Szerintem teletabinak öltözött. Már sejtett valamit...

A konyhában kezdett.

Aztán rátalált az igazi teletabira. Mellé állítottam :D Röhörészett rajta. Aztán odaültette mellé a majmot és a babát is meghívta a buliba. Sokáig játszogatott így.

Aztán előkerült egy boci is.

Később kivonult a nagyok játszórészébe is. Hintázott, ugrált az ugrálóvárban, bebújt a kisházba, ilyesmik.

De legjobban a mozdony izgatta. Szerelgette, nézegette, fogdosta a lámpáját. Azt egyelőre nem érti, másoknak miért mozgott és neki miért nem. :)

A motorozás se maradhatott el persze. Hármat is kipróbált. Minidig szólt apukájának, hogy másikra akar átülni. És a lábait már aranyosan és ügyesen emeli és teszi szét, nagyon rutinos már.

Itt már kissé kimerült a sok játszásban.

Apukája nemkülönben.

Aztán mikor már csak a büfé érdekelte, eljöttünk.

A papa vitte le, közben vicceskedtek.

Visszaérve a Szamóca várta őket. Kapott pacsit is a Cucudundu, szereti őt a Szamóka.

- Gréti, rátehetem ezt a lila kupakot az orrodra? Vicces lenne.

És akkor későn este érkezett a hír anyukájától, hogy kiderült miért volt az a borzasztó kiborulás délután. Nem, nem miattam bőgött eszit vesztve, ami azért megnyugtató valahol. Hanem az történt a Kisdundullal, hogy az apukája olyan bodyt választott neki, aminek rendhagyó módon patentok vannak a vállánál. Én a jobb oldalit megcsináltam, mert az kézre esett, de a bal oldali rá maradt. És azzal valahoyg becsípte a kisbabácska pihe-puha hófehér kis bőrét! És ez olyan hirtelen és olyan érzékenyen érintette a Cuculkát, hogy így kikészült. Szegényke! Mivel még kisbaba ugye, nem tudta mutatni, hogy hol fáj neki, meg egyáltalán azt se, hogy fizikai fájdalma van, amiatt értettük félre. Jaj, szegény, annyi okosodni valója van még. Egyébként meg is értem, hoyg ilyen hisztérikusan sírt, mert tudom milyen, mikor érzékeny bőrt csíp be valami. Nem csak ott fáj, ahol becsípődött, hanem kihat mindenhova, jaj, szegény kisbaba. De legalább megoldódott a rejtély.