Ma a délutáni alvása után látogattam meg Grétit. Hát, ilyen fogadtatásban sincs gyakran részem. Szerencsére, tenném hozzá. Annyit mondok csak, hogy befogott orral kellett megközelítenem a pelenkázóra éppen kiterített kis Cucut... Örült, mutogatta a krémjeit azonnal, hoyg mik vannak ott a kis szekrényén. Aztán végigmutogatta a megmaradt falmatricáit: bagoly, mentett mókus, virágok, lepkék, falevelek. Nyáladzása van, mert biztos nő a foga, ezért szép kis kendőben volt.
Vittem neki egy pakli Csacsi Csabi kártyát, ezt nem baj, ha összegyűri, gondoltam. Párba is rendezett 3 állatot, de aztán nem érdekelte tovább. Így kénytelen voltam előállni egy papírgalacsinos trükkel, ami azt jelentette, hogy összegyűrtem egy újság lapját nagy csörgéssel. Csak úgy leste a nagy mutatványt. Mindig kell B terv, ez a Cucu már csak ilyen.
Aztán megéheztem. Ebből következik, hogy a Dundulka is. Amit ő kapott az se jó, se elég nem volt, csak az én kolbászom kellett neki, hiába mondták, hogy csípős, meg amúgy se ehet ilyet kisbaba. Megfenyegetett, szemmel vert... Aztán megbabonázódott a kolbász látványától, majd szegénynek csalódnia kellett, mert nem kapta meg, de legalább hozzáérhetett. Anyukája ettől rohamot kapott, hogy azonnal mossuk meg a kezét, mert csíp a kolbász.
Mivel a rizstallérom is nagyon kellett neki, meg az övé elfogyott, beérte azzal is. Szerencsénk volt.
Miután mindketten jóllaktunk átmentünk a dédihez, hogy Gréti odaadja neki a róla készült képeket, hagy örüljön a dédi. Előbb elmentünk a kocsimig, mert benne felejtettem valamit. Útközben néha fura szélfuvallatokat éreztünk, ami nagyon tetszett Dundulnak. Nem kapott egy pillanatra levegőt, pislogott, meg vigyorgott, aranyos volt.
A kocsiban, ahogy szokott, sorsába beletörődve várakozott.
A dédinél előbb aklimatizálódott. Azonnal ment a játékos vödréhez, amiben műanyag epreket, narancsot és körtét tart neki a dédi. Gyorsan kipakolt mindent, labdázott a körtével, csodálkozott, hogy az nem gurul rendesen. Az epernek meg nem volt íze.
Aztán megnézegette a dédi vitrinjét. Kedvence a nyuszi volt, ahhoz többször is visszatért a vendégeskedés alatt. Többször is beszélgettünk az üvegajtók természetéről is hajlott is szót fogadni, hogy nem veri teli tenyérrel, csak szépen nézeget, szolidan mutogat.
Aztán végre elérkezettnek láttam az időt, hogy átadja a képeket. Hát, Dundul más véleményen volt és hiába beszéltük meg előre, hoyg átadja majd, elmenekült a dédi öléből. Ettől a dédi még nagyon örült a képeknek.
Aztán kapott ajándékba egy gyönyörű szép labdát. Fú, nagy volt a boldogság. Minnie egér, meg a lány donald kacsa van rajta és szép rózsaszín, meg persze jó nagy.
Szertornázott is vele. Vagy fókának képzelte magát, ez nem derült ki, de büszke volt magára legalább.
A dédi annyira felbátorodott, hogy előhozta a két kedvencét is az ágyáról, a két kis kutyapárnáját az Ezmikéről, akivel a Dundul sajnos már nem találkozhatott és a Szamócáról, akit ugye személyesen is ismer és szeret. A dédi kissé tartott tőle, hoyg majd haza akarja vinni és mi lesz vele a kutyuskái nélkül, de Gréti, bár tetszettek neki, elég hamar a háta mögé hajította mindkettőt. :)
A déditől átlátni Dundulékhoz. Megkértem a mamáját, integessen neki. Elég nehezen, de végül észrevette, hoyg hova kell nézni és örült nagyon.
Aztán összetapogatta a kis kezeivel az üveget, hoyg legyen kedvük majd ablakot pucolni a dédiéknek.
Végül ellenőrizte, hoyg meleg a radiátor. Tetszett neki. Múltkor már a csapnál is mutattam neki a meleg és a hideg vizet.
Utána babáztak a dédivel.
A kanapéról ugrálás se maradhatott ki. Vigyorgott a kis feje rendesen, hoyg előadhatja a produkcióját.
Aztán nyargalászott fel, s alá a nagy ülőgarnitúrán. Közben talált egy cetlit, amitől halálosan boldog lett. Elolvasta vagy ötvenszer és nekem is pont ugyanennyiszer kellett felolvasnom neki. Én nem tudom miért, de nagyon jót mulatott a telefonszám hallatán. Kiscucu.
A dédi bábszínházazott is neki, nagy volt a móka és a kacagás. Dundul figyelt végig, hogy hoyg jön-megy a vörös hajú baba. Ez volt ugyanis a bábozás tárgya és ez maximálisan ki is elégítette :)
Végül szelfizhettünk is a főszereplő babával, micsoda buli!
A vendégeskedés végére a dédi lakása romokban hevert. Miután helyreállítottam a rendet, hazaindultunk.
Otthon tovább Dundulkodott a kisbaba. Ahogy már megszokhattuk, amint anyukája leül az asztalhoz valami ételnek látszó tárggyal, Gréti azonnal ott terem. Neki kell, mindegy mi az, eszik, vagy isszák, nyers, vagy főtt, kell és kész. Most sárgarépát osztottak neki, amit boldogan rágcsálni is kezdett.
Közben építettem neki újra egy bunkert, hátha megérett rá a legutóbbi próbálkozás után, gondoltam, mert a dédinél majdnem bebújt a paplan alá az ülőgarnitúrán. Na, hát újfent csak fárasztottam magam, mert semennyire nem érdekelte. Kiszedte az általam bepakolt barátait, aztán ezzel le is tudta a bunkerezést.
Különben is, anyukája épp tojáspucolásba kezdett, ami mi mást jelenthet, mint hogy ő újra ott terem és hisztikébe kezd, hogy adjon neki azonnal. Azt az utasítást kaptam, hogy tegyem be az etetőszékébe, és ott ismerkedjen a tojással. Ezt Gréti nem értette rendesen, így kis lábrángással tarkítva tudtam csak betenni. És akkor néz rám közben szemrehányóan, hogy mért viszem el. Anyukája megígért neki egy beszélgetést az indokolatlan hisztikék ügyében. Kíváncsi vagyok. Én csak annyit mondtam neki, hoyg ne éljen vissza a jóindulatommal, mert aztán nem lesz, aki emelgesse a kis seggét és nézhet. Szerintem komolyan vette, amit mondtam, főleg, hoyg a kisöccsét is beleszőttem a mondókámba, hogy majd biztos milyen aranyos lesz, szóval Dundul jobb, ha felköti a nadrágját, mire aranyoskodva adott a rizstallérjából, gondolom, hogy ne menesszem mégse, azért.
A tojásvizsgálás aztán persze nagyon tetszett neki. Megnézhette héjjal, hoyg milyen kemény és barna, aztán megpucolva, hogy milyen puha és fehér. És hoyg neki is ilyen van a kis játék szatyrában kettő, de szerintem ezt nem tudta értelmezni.
Meg is szagolta. Végre a szaglást kezdi érteni valamennyire. Igyekezett is az orrához dugni, ami így sikerült. :)
Míg tojásozott, az összes barátja újra bebújt a bunkerbe, a maci csak mellé, mert nem fért be, de Dundultól még most is ott kuksolhatnak, annyira érdekli ez az egész. :D
Elment inkább szívszaggatóan vinnyogni a konyhához a mamájának. Elhitette velünk, hogy éhen fog halni, ha nem kap azonnal enni. Hihető is volt, mivel nem evett se reggelit, se ebédet. Nem értjük hogy bírja.
Kapott is valami pépet, aminek nagyon gyorsan nagyon rossz sorsa lett. Négy kanállal volt hajlandó bekapni belőle kisebb cirkusz árán, aztán viszont csak játszani volt hajlandó vele. Öntögette, pakolgatta, szó nélkül elvolt vele vagy 20 percig. Ennyire volt éhes. Anyukája időközben megnézte mit alkot és kiderült, hoyg még másfél óra volt neki vacsoráig, szóval jól becsapott minket a mamájával. Mivel az étellel egyébként nem játszunk, ahogy anyukája is megjegyezte, remélem Dundulka jól kiélvezte ezt a mai alkalmat...
Épp indulni készültem, mikor ő sapkapróbálásba kezdett. Sikerült gyorsan felvennie és úgy rohant megnézni, ahogy én még sose láttam. Szinte repült, annyira izgult, hogy áll neki.
Épp ekkor futott be apukája is, így a bohóckodás tovább folytatódott az előszobában. Néha azt gondolom, Dundulnak túl jó sora van, bohóckodásban legalábbis nincs határ.
Aztán mikor végül tényleg indulni akartam, odajött és kapaszkodott a lábamba, ahogy mostanában szokott, de szerencsére elterelődött a figyelme, mert bementek anyukájához a szobába, így nyugalomban távozhattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése