Ma így találtam rá Dundulkára a játszótéren. Sétálgattak a mamával.
A mama felém fordította, de nem szóltunk semmit. Jó időbe telt, mire felismert :D Mindig így csinálja, sokszor akkor is, ha hozzájuk megyek. Aztán röhögve jött.
Kis támogatás induláskor, aztán már megy is. Persze sokszor elesik, mert nagy rá a cipő, meg nehéz mozogni az overálban is. De kitartóan próbálkozik.
Hintázgatott. Ahogy betesszük ebbe a hintába, elmélyülten nézelődni kezd. Itt épp mutatta, hoyg madarakat hall csipogni. Látni nem láttuk őket.
Mentek a mamával homokozni.
Volt egy kis nézeteltérése egy kislánnyal, asszem azon, hogy kié a homok vödör. Gréti el akarta venni a kislánytól, nézett is hozzá csúnyán. A mamája mondta, hoyg ne vegye el. Végül a kislány elment, így megkaparintott mindent. Szorongatta a nagy vödör homokot és nézett továbbra is feldúltan. :D
Aztán készítettünk közösen sok homokformát. Legtöbb teknősből készült, meg banán is pár darab. Tetszett neki. Aztán ástunk. Ő egy óriás lapáttal akart dolgozni :)
Itt nem tudom kivel mi lett. Indultunk haza. Nem annyira akart jönni, de már játszani se és hideg is volt, szóval inkább beletörődött. Csak előbb nézett flegmán, aztán rám zuhant sorsába beletörődve. (Az én fejemre nincs magyarázat...)
Otthon valahoyg szóba került az oroszlán és azonnal ment és mutatta hol az oroszlán! A fiókban, a tableten a mesében... Ilyen okos ez a kis Cucu! Meg is akartunk nézni gyorsan egy mesét, de persze megint le volt merülve, így addig el kellett foglalnunk magunkat valami mással. Nem volt túl boldog, meg is értem.
Míg várakoztunk meguzsonnázott.
Miután befejezte a saját almáját és kölesgolyóit, ráment az én barna rizsemre.
- Mit csinálsz Gréti? - kérdezte anyukája nevetve.
- Eszem, nem látod? - nem érti az ilyen nonszensz kérdéseket és akkor ehhez így néz :D
Anyukájával kokettált kicsit. Jól meg is lett csikizve.
De azért nem felejtette el, hoyg igaziból a rajzkönyvéért ment, hoyg rajzolhassunk kicsit. Így hamar lelépet és hozta nekem. Aztán eldöcögött a szekrényig és mutogatott, hogy leszek kedves felállni és levenni a zsírkrétáit. :D
Aztán olyan szépet rajzolt, hogy csuda! De tényleg, kár, hoyg elfelejtettem lefényképezni. Sokkal erőteljesebb vonalakat húz már, nem csak úgy gyengéden firkálgat. Szép lendületes vonalakkal, a színeket váltogatva rajzolt. Anyukája igyekezett neki ihletet adni.
Aztán bepörgött és mindenképp oda kellett neki adni a táskámat, nem lehetett eltántorítani, hoyg játsszunk mást, vagy ha netán tán megmutatná végre nekem is a lavórozását. De nem. Csak a táska.
És ma megtanulta kihúzni a cipzárokat, ami rossz hír, mert van olyan kis szütyő, amiben gyógyszert tartok és azt ugye semmiképp se nyithatja ki. Egyelőre csak a kártyás kistáskát nyitotta ki és gyorsan ki is pakolt belőle mindent nyilván. Csodálkozó arccal, dundulkásan fújtatva nézegette végig a kártyákat.
Itt rázta a tic-tac-os dobozt, amiben zörög egy rágó. Ettől boldog. De attól is boldog, ha az üres cukorkás dobozokat rázza és azok meg nem zörögnek. De ő tudja, h anno zörögtek és ez tetszik neki.
Itt épp megtudta, hogy a jogosítványomon én vagyok :D Ehhez a fejhez még hangot is ad, mintha azt mondaná pfúúúúúúú és még levegőt is fúj mellé. Vicces.
Az elefántos kulcs kapcsán kissé összeszólalkoztunk, mert mindenképp a koszos ormányát akarta rágni, én meg mindig rászóltam. A harmadik után meg elvettem. Erre berágott. Nagy nehezen kikászálódott a babzsákból, ami annyira nehéz, hogy attól külön felhúzta magát. Aztán megkaparintotta a kulcsom és elindult vele. Mondom neki, el ne dugd! Erre röhögve beledugja a mamája papucsába :D És el is vitte, így, a papuccsal együtt. Elment tükörhöz és vigyorogva mutatta a tükörbabának.
Örömmel fogadta a mamáját, mikor előkerült a szobából, ahol internetezett kicsit. Beszélgettek a nyusziról és egyebekről.
Aztán "véletlenül" megtalálta a tabletet és hát tudja ő, hoyg nem szabad elvennie, de egy kicsit azért csak hozzáérhet, nem? :)
Itt pedig végül beleültem én a lavórba, ha már ő nem hajlandó. Boldogan és rutinosan mászott az ölembe, hoyg olvasgassuk a babakönyvét. Aztán kiderült mitől a nagy rutin: anyukájával már üldögéltek ugyanígy. Dundulka!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése