Vittem ma Kisdundulnak lufit ajándékba Sopronból. Örült neki nagyon :) Állítólag nem kapott tegnap a Duna parton, hiába szeretett volna, így még nagyobb volt az öröme. Nagyon rövid volt a madzag rajta, így ha elengedte, csak mi értük el. Aztán felemeltem, hoyg ő is meg tudja fogni. Jó sokáig ezt játszottuk, tetszett neki.
Aztán felültettem a cipős padra, mert kapott még egy ajándékot, mégpedig a Gubáról a Gozsdu udvarból. Cila, maradj ott!
Jóóóóó.
Három aranyos mágnest kapott, hogy legyen végre sajátja is, ne csak a felnőttesek.
Aranyosan pakolta a hűtő alsó részére, amit elér.
Aztán anyukája megkért, hoyg készítsek pár fotót a dundu öcsijéről, meg róla. Addig Kiscilát lefektettem a babzsákra és betakartam konyharuhával :D Ő meg persze tűri, mert érti a tréfát.
Aztán idővel zavargott kicsit, megunta a fekvést.
Így ő is képbe került.
Itt kezdett véget érni a fotós buli is.
Itt még partiztak.
Szépen visszaheveredett a babzsákba.
:D Henyélés felső fokon..
Gréti mutatja miket gyurmáztak anyukájával. Jaaa, vagyis itt egy kint ugató kutya miatt lett izgatott és azt mutogatta...
De aztán rátértek a lényegre.
Gréti tüzetesen megvizsgálta a műveiket: szilvafát, kacsát, napocskát, felhőt.
Aztán megvetemedett...
Hol a fa Gréti? Hol a fa Gréti? Hol a fa Grétiiii? Hol a faaaa, Gréééti?? Hooooool? Válasz azóta se érkezett, annyira érdekelte ez a fa kérdés :)
Menni akart már sétálni. Várták a kutyák, cicák, gyerekek.
Mint aki oviba indul... Kezében a sálja, az elefántos kulcs és néz, hoyg akkor elkészülök még ma, vagy nem.
Elindult a lépcsőn is lefelé, csak ugye rövid még a kis lába, nem tud lemenni egyedül. :) Első körben elmentünk a boltba. Tudta hol van, mutogatta, mikor említettem, hova megyünk. Hihetetlen. Odaérve szégyenlősködött kicsit, mint mostanában általában, de aztán ment és végignézett mindent. Főleg söröket talált. Boldog volt nagyon mindentől.
Aztán elmentünk a kis játszótérre. Nem tudott végig jönni, vittem egy darabon. Csak úgy vigyorgott a kis pofája.
Hintával kezdett. Szerencséje volt, mert egy nagyon vidám kislány hintázott mellette, így végre nem egyedül vigyorgott, mint a vadalma, hanem együtt kacarásztak. Csak ő hamar megunta, és kiszállt.
Sietett homokozni. A csúszda se érdekelte, most ez a kedvence.Nagyon nagyosan játszik már. Hosszú időre elmerül benne.
Nyuszifejjel lapátol.
Kérte, hoyg csináljak neki tappancsot. Imádja széttapicskolni :)
Talált egy péklapátnyi lapátot, vitte boldogan játszani. Hátra se nézett, dolga volt.
- Gréti, nézd! Van szeme, meg szája a lapátnak!
- Ahaaaa, érdekes, csak nem érek rá.
Felmászott (felmászattam) a hajótoronyba is.
Végre észrevette a messzelátót.
- Hol az orrom Dundulka?
Aztán ideje volt hazaindulni.
Az útnál mondtam, hoyg fogja meg a kezem. Erre megfogta! Tudom, hoyg tudja mit jelent, de azért fura volt.
- Gréti, csináljunk szelfit!
Így sikerültek....
Sétálgatott még egy kicsit a virágok közt is.
Aztán egyszer csak így állt meg előttem, kissé összeroskadva.
Aztán nekem borult. :D Elfáradt.
- Lécci vegyél fel!
Így cipelhettem haza a popsiját. Útközben láttunk sok kutyust. Volt, ami nagyon tetszett neki, mégis, mikor odajött és megszaglászta a lábam, elbújt a nyakamhoz, mint mikor idegen embert lát. Aztán persze mikor elfutott a kutya, már bátran kiabált utána. :)
Hazaérve nem találtuk itthon anyukáját. De legalább a lufi megvolt. A lépcsőházban kapott egy fagyöngy nyakláncot az egyik szomszédtól.
Dundul csinos.
Én is csinos vagyok. Kiscila meg fáradt és aranyos.
Hiába hosszabbítottam meg a lufi madzagját, pár centi híján pont nem érte el.
Rákötöttem hát egy kis játék babát, az lehúzta neki és vihette boldogan.
Itt gyakorolta a homokforma készítést :D Ezt már máskor is csinálta. Olyan ari!
Utána zenélt az új laptopjával, amit Noémi nagynénitől kapott.
Időközben megjött anyukája, és készítette enni Dundulnak. Megetettem gyorsan és vittem alvás előkészületeket végezni. Először tisztába tettem. Aztán jött a mese. Mikor letettem az ágyra, játékból azonnal elborult, mint aki alszik :)) Utána hanyatt feküdt rajtam, úgy olvasgattunk, míg jött anyukája orrot szippantani. Én fogtam le ugye és ha már az ölemben volt, megkérdeztem nem etethetem-e én meg a tápszerrel, majd ha szerencsésen alakulnak a dolgok, beteszem az ágyba és kész.
Anyukája beleegyezett. Kissé izgultam, mert eddig nem fogadta el tőlem a tápszert, mikor megpróbáltam kb két alkalommal és elaltatni se tudtam. De most kegyes volt a Kiscila, mert kitátotta a kis száját és minden zokszó nélkül falni kezdte a tápját. Közben el kellett neki suttogni, mik történtek vele addig ma, de aztán még maradt idő, így arról is meséltem neki, mi lesz, ha majd kibújik az öcsije és lesz tesója. végig erősen szorongatta az ujjam, hajlítgatta, törögette, hááát, nem sok reményt fűztem hozzá, hogy az üveg kiürülésével együtt elalszik. Bár a szemét becsukta, nem lazult el, ahogy anyukája mondta, hoyg szokott. Gondoltam érzi, hoyg teljesen befeszülve tartom, de hát mit tudtam csinálni, majd leszakadt már mindenem. Gondoltam nagy baj azért nem lehet, anyukája itthon van, ha nem alszik el nekem, majd ő elaltatja. És akkor egyszer csak kifogyott a cumisüvege. Ahogy hallja a cuppogó hangot, elengedi a szájával az üveget és adja oda a kezével. Ez hihetetlen, mert közben alszik. Álmában csinálja. Ahoyg elvettem az üveget, kisimult a kis pofája, mint a palacsinta, elégedetten szuszogott, elernyedt keze-lába, mint egy hanyatt fektetett, mélyen alvó kiskutyának. Annyira vicces volt, hoyg majdnem elkezdtem hangosan röhögni. Végül csak kicsit kuncogtam, aztán igyekeztem gyorsan bevarázsolni az ágyba, mert nem bírtam nevetés nélkül ránézni. Nem találtam takarót, így egy kis törölközővel takartam be. :D Kiscila.
Az állatkái mindeközben így aludtak kint a nappaliban a saját ágyukban. A tacskón nem értem a pelerint :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése