GRETI blogja

Délután kettőre érkeztem ma Dundulhoz, hogy fél ötig vigyázzak rá. Már aludt, úgyhogy elég csalódott voltam. De tudtam mi kell, hogy felkeljen: az, hoyg én épp elbóbiskoljak. Ez mindig pont ugyanúgy történik. Várakozás közben ledőlök a kanapéra, nézegetem a telefonomat, egyszer csak elalszom és hopp, már nyekereg is a Pöttyös. Most is így volt. Csak most egy koppanásra ébredtem és aztán jött a nyekergés. Az ágya bal felső sarkában találtam hason kuporogva, gondolom álmában verte be a kis fejit, az volt a koppanás. Nem szóltam hozzá, csak próbáltam csöndben odadugni az ujjam, hátha visszaalszik. De nem aludt, hanem felült és úgy matatta a kezemet. Fel se nézett sokáig, én meg nem szóltam hozzá, és szerintem azt se tudta hol van, kivel van, mit csinál. Persze aztán feleszmélt és örült nekem. Vittem neki ajándékba egy aranyos szürke-fehér csíkos kötött rugdalózót, rajta rózsaszín cicafejjel. Ez lehet, hogy kicsi rá... Elfelejtettem, hogy már nem 6-9 hónapos ruhákat kell rá keresgélni a turkálóban, hanem 9-12 hónaposokra valót. De hát azok olyan óriások! Mint ahogy Dundu is... És kapott egy farmer kantáros nadrágot is, ami nem a legeslegcsinosabb valahogy, de nem is ez a baj, hanem, hogy ez egy nyári darab és kb lábközépig ér neki. Szegény Dundum, jól bevásároltam neki. Plusz lett neki egy kis plüss tehene, mert picibaba korában a Boci boci tarka volt a kedvenc éneke. Kritikus helyzetekben azt kellett neki énekelni és akkor mindig boldog lett. A bocit alvós állatnak gondoltam. Dundu nem. Elhajította, mint mindent. Aztán míg pelenkáztam, öltöztettem, játszottunk kicsit. Hogy mikor ő elhajítja a bocit, én viccesen keresem, körbe forgok, nézek össze-vissza a szobájában és nem találom. Ezen hosszan és nagyon jól szórakozott, nevetett. A boci nem hinném, hogy a barátja lett, de legalább jó kedvű volt.

A délutáni program játszótér és játszóház volt. De előtte még hagytam a nappaliban játszani, ébredezni. A kedvenc játéka most az orvosos táskája, ami minden nyitáskor, csukáskor mond valami aranyosat kedves hangon, Gréti nagyon érti már hogy kell kezelni, már mikor nyitja, érdeklődve várja, hogy megszólaljon és néz rám kíváncsian, hoyg én is láttam-e, milyen ügyes. Jó sokára unta meg. akkor felöltöztünk és elmentünk a játszótérre. A játszóteret mostanában utálja. Legalábbis velem. A hinta fúj, a csúszda is. Mutogat le a földre, leteszem, de már nyújtja is a kezét, vicsorítva nyíg, hogy vegyem fel. Háááát. A mérleghintát is kipróbáltuk, hátha, de nem jött be az se, így bementünk a játszószobába. Valamiért ott sem vidámodik meg annyira, mint eleinte, de azt se mondanám, hogy rosszul érzi magát. Nézte a gyerekeket, aztán tologatott autót, megpróbált felállni egy kis bevásárlókocsiba kapaszkodva, amivel persze el is esett, de valamiért nem sírt, pedig nagy hisztire készültem a látványból kiindulva. Ügyesen esik, vigyáz, ahogy tud magára tényleg, már többször láttam. Érdekes, hoyg nem mindegyik gyerekkel szimpatizál. Van, akihez rögtön közelít és van, akihez oda nem menne. Még nem jöttem rá, hogy kik tetszenek neki. Talán a nagyobb fiúk, de nem biztos. Végül anyukája is bejött hozzánk, Gréti örült neki, ölébe mászott, odabújt, hoyg ölelgesse meg. Aztán mikor már mindenkire felhúzott orrú Dundupofát vágott hazamentünk.

Otthon apukája fogadta nagy örömmel. Gyorsan fogócskázni is kezdtek. Engem meginvitáltak az esti fürdetésre, így maradtam és a vacsoráztatást is megnyertem. Most elég kegyes volt Gréti, pedig a vacsoráját elnézve nem sok jóra számítottam: karalábés, fehér répás köles csirkemell darabkákkal, plusz külön rágcsálni uborkakockák. Azért eszegette. Bár legtöbb akkor került a szájába, mikor új taktikához folyamodtam, ami nem szép, de muszáj volt. Kapott almát is, hoyg valamit egyen önként és mikor nyitotta a száját az almára, akkor gyorsan bedobtam neki egy kanállal a vacsorájából. Nem szólt semmit, csak rágta, rágta a négy kis fogával. Épp végzett, mikor apukája leült az asztalhoz egy frissen sült pizzával. Hát azt a szinte már toporzékolós hisztit, amit rendezett! Hogy neki is az kell, de gyorsan. Végül kapott kenyeret a pizzás tányérról, mintha az lenne... Elhitte szegényke. Nem tudom meddig lehet ezt elhitetni még vele, mert nagyon gyorsan okosodik.

A mai okossága az volt, hogy meg tudta mutatni a Pöttyös Panni baba szemét. Igaziból azt hittem, csak azért mutat rá, mert tetszik neki, hoyg mozog a szemhéja és én közben mondtam, hoyg az a szeme. Ez volt délután. Aztán este mondom mutassuk meg a szüleidnek is, hoyg te ezt már tudod. Biztos voltam benne, hogy a baba szemére mutat először, ahogy meglátja és gondoltam majd gyorsan felteszem a kérdést, hoyg hol a baba szeme. :D De aztán úgy tűnt, hogy tényleg tudni véli, hogy az a szeme, mert többször megmutatta. Én azért ezt még nem hittem el teljesen, de mikor este meseolvasás közben is mutogattam az állatok szemeit a könyvben és míg én a nagy mosolygós bálnáét mutattam (ami kiköpött Dundu még a Lami korszakából), ő rámutatott a kis bálna szemére. És ezt még többször is megcsinálta, úgyhogy most már tuti biztos, hoyg tudja mi az a szem és hát nagyon büszke voltam rá! Meg persze az anyukája is és az apukája is, bár  sajnos későn érkezett, pont megunta ezt a szem témát Gréti és neki már nem mutatta meg. De ami késik, nem múlik.

Hosszú napunk volt együtt és szerencsére viszonylag aranyosan is viseltetett irányomban.

Ja, ma a szürke-piros majomsapkájába öltöztettem, mert a színes bagoly és majom nagyok rá, és mindenki elmosolyogja magát rajta az utcán és többen mondják is, hoyg milyen aranyos. Persze, mert faarcot vág egy vicces majomfejben, milyen lenne, ha nem aranyos. Mondjuk sapka nélkül is mindig dicsérik, hoyg milyen cuki és tényleg az a kerek kis fejével, meg apró orrocskájával. Anyukája minden áron modellnek akarja adni és ehhez keres ügynökséget. Én ennek eredményét még nem láttam, sőt, ma megkért engem, hoyg én keressek. Ne haragudj Pöttyöske, ha ezen múlna a karriered, de én ezt anyukádra hagyom, ez nincs benne a szerződésemben :)