Dundut hajnal 4-kor hüppögve üldögélve találta az ágyában az anyukája. Annyira nem akart visszaaludni, hogy kivette maga mellé a nagy ágyba, de ott sem nyughatott és nem aludt vagy 2 órán keresztül. Így délelőtt, hiába volt a Dundu Veresi mamája is szolgálatban, át kellett mennem és eltávolítani őt, mielőtt végleg összepakolják a mikiegeres hátizsákját. Én mondtam, hogy hozzám jöhet :)
Felöltöztettem, elmentünk a nagy játszótérre, ahol szerintem utál lenni. A hintába ültetve már nyújtja is a karjait nyávogva, vicsorogva, hogy vegyem ki. A homokozóban csak ült, nem mászkált, és ahhoz hideg volt. Leraktam a kavicsos részre a levelek közé, azonnal nyújtogatta a kezét, hogy vegyem fel. Mutogatott ide-oda, de aztán bármerre indultunk, már nem volt jó mégse. Így bementünk a játszószobába. Volt bent egy aranyos, egy hónappal fiatalabb ikerpár, gondoltam jól ellesznek. Na nem így lett. Valahogy ott sem találta fel magát rendesen. A gyerekek nem érdekelték és kedvére való játékot sem nagyon találtunk. Legjobban egy nagy autót volt kedve tologatni, de azt úgy csinálta, mint a profi kisfiúk. Egyik kezével tolta, közben meg négykézlábazva ment mellette. Ez tetszett neki, meg amikor egy kis szennyvízszállító autóba dobáltam be egy kettétört villát, meg valami más alkatrészt. Azon nagyokat csodálkozott, hogy hova tűnt. Mindig kiszedtem neki és ő is próbálta beledobni, de nem ment, így odaadta nekem, hogy én csináljam. Aztán kukucskált bele a kis lyukon, hoyg hol vannak a darabkák. Aranyos volt. Többször volt, hogy 1/2 - 1 méterre ült tőlem és egyszer csak mutogatott felém a mutatóujjával és közben a fogait villogtatva nyígott, hogy vegyem fel - gondolom. Nem tudom miért csinálta, de nem vettem fel, csak mondtam, hogy jöjjön oda ügyesen és akkor ennyiben maradtunk, max megfogtam a kezét, ez is elég volt neki.
Mikor eljött az ebédidő hazaindultunk. Ahogy tettem be a babakocsiba életében először befeszítette magát és el akart kezdeni úgy ordítani, ahogy apukájának szokott, hoyg vigye kézben. De mivel én sose szoktam kézben vinni, nekem eddig ezt nem csinálta. És most is, ahogy leesett neki, hogy én vagyok vele, azonnal abba is hagyta (igaziból el se kezdte, hamar kapcsolt :))
Itthon azzal fogadtak, hogy: már megjöttetek? Azért kapott ebédet a Dundu, én etettem. Olyan finom ebédje volt, hogy amit nem evett meg, azt én betömtem: sült édes burgonya, cékla. Elég morcos hangulatban volt, úgyhogy kaptam hideget-meleget ebéd közben. Olyan pofákat vágott, hogy kezdtem megijedni,
Anyukája már annyira ki volt készülve az éjszakai performansz miatt, hogy időközben elment aludni és a Dundu nagymamájának kellett őt altatni. Na jó, ez igaziból azért volt, hogy gyakorolják, és mással is elaludjon, ne csak az anyukája legyen az alvóállatkája. És a Dundu is úgy ki volt készülve, meg a nagymamája annyira jó altató, hogy minden zokszó nélkül elaludt. Előtte sokat olvastak, kapott tápszert, aztán lefeküdt szépen a saját ágyában, megfogta a nagymamája kezét és elaludt. Többször felkelt sajnos, de mindig visszaaludt, mikor megfoghatta a mama kezét. Így aludt több, mint 2 órát!
Mikor megérkeztem délután, még aludt, de ahogy zajongtam felkelt. Persze nem miattam, csak az anyukája szerint. Én mentem be érte. Hát sose láttam még ilyen kis zavarodottnak. Fehér arccal állt az ágyában és egyáltalán nem értette hol van. Kivittem, ott megörült anyukájának, nagymamájának. Ma a mama volt neki a sztár, rá mosolygott szerelmesen sokat. Rám inkább vicsorgott csak. anyukája kérésére elmentünk alvóállatkát venni a Dundunak. Persze ő is jött, hoyg tudjon választani. Minden egyes állatot végignéztem vele a játékboltban és egyiket se szerette. Fa arccal megnézte őket mind türelmesen és ennyi. Hozzájuk se nyúlt. Úgyhogy maradt az anyukája alvóállatkának... Apukája is megérkezett a boltba időközben, gondoltuk felderül a Dundu nyűgös kis arca, de sajna nem annyira. Állítólag csak otthon lett boldog, mikor végre mehetett játszani a beszélő doktoros táskájával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése