Dundu szombat délelőtt Diósdon járt, aztán ment Veresre a másik nagyszülőkhöz. Én vasárnap látogattam meg a délelőtti alvása után. Épp a nagypapájával henteregtek a nappalit beterítő ketrecében, de ahogy meglátott és megismert, jött hozzám. aranyos volt nagyon. Játszottunk kicsit, aztán felöltöztettem és kimentünk az udvarra. Sajnos nem homokozhatott, mert a nagymamája szerint hideg van és minden vizes, ez inkább nyári elfoglaltság. Így csak "futtatni" vittük ki a nagypapájával. Mivel a fű csupa víz volt, a betonon kellett mászni a fel és alá hol a Szamóca labdája után, hol csak úgy. Nézegette a növényeket is aranyosan, de mivel ehhez mindig leült a hideg földre, nem mélyülhetett el benne, felvettem. Megsimogatta a Szamócát is, aki szemmel láthatóan szereti, pedig nem igazán van oda a kisgyerekekért. Biztos látja, hogy Dundulka nem csak egy bosszantó szomszédgyerek az utcából, hanem a baba a háznál, aki aranyos és egyelőre kedvesen simogatja és ölből fogócskázik vele.
Én ebédeltettem, kapott finom spenótos rizs pürét és külön tányérba darabos főtt fehér répát, párolt spenót leveleket, csirkemell kockákat, főtt rizst. Úgy eszik, hogy inkább a darabos dolgokat tömködi a kis szájába és közben lehet neki néha adni a pépesből is. Egy ideig nem esik le neki, hogy kitátja a kanálra is a száját, de ahogy észreveszi, jön a Dundupofa, húzza fel az orrát, szorítja össze a szemét, száját és fejét felvetve fordul el. Nagyon vicces. Egy ideig a darabos ételből még tömköd picit, míg fér a szájába, aztán sokááig rág, csak rág, míg le nem bírja nyelni. Van, hogy ki kell venni ezt-azt a szájából, mert nem boldogul vele. Akkor aztán megy a sikítás, meg a könnycsorgatás. Most is ki kellett venni egy nagy fehérrépát, de a nagymamája olyan ügyes volt, hogy szinte észre se vette, így elmaradt a sivalkodás. Egyszer csak véget ért az ebéd, de ezt én nem vettem észre, csak abból, hogy Dundu elkezdett velem szó szerint kiabálni. Széthúzta a száját, villogtatta a 4 fogát és a szemembe nézve kiabálta a nagymonológját. Hát hirtelen nem nagyon tudtam mitévő legyek. Aztán a nagymamája javaslatára kivettem az etetőszékből és ezzel megoldódott a konfliktus, aranyosan engedte, hogy megmossam a kezét, száját a csapnál. Érdekes, de már nem húzza úgy el az arcát, mikor megmosom, mint régen. Akkor tiszta ideges lett tőle.
Később aztán mégis megéhezett és evett még velünk is a nagy asztalnál. Aranyos, ahogy hisztirohamot kap, hogy az én tányéromból kér, amiben persze olyasmik vannak, amit nem ehet, de ha az ő ételét adom az én tányéromból, akkor az rendben van. Nem esik még le neki, hogy mi zajlik, pedig nem titokban teszem az ő tányérjából az enyémbe a falatkáit :)
Mikor ment aludni én vittem fel az emeletre és olvastam volna neki mesét, de az érdeklődés hiányában elmaradt. Sőt, úgy köszönt el tőlem, hoyg mérgesen rámkiabált, mikor megkérdeztem adott-e aznap pacsit és a tenyerembe vettem a kezét. Ekkor rám vicsorgott és finoman elküldött :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése