GRETI blogja

Gréti beteg, folyatja a kis taknyát minden felé és nyűgös egész nap. Délután meglátogattam és a következő kalandokban volt részünk. Egy kevésbé kellemes kalanddal kezdett szegény Dunducucu, kiszippantották az orrát, mert nagyon szörcsögött. Hát, nem volt épp a legboldogabb. Én is szoktam őt lefogni, de most a mamára esett a választás, hogy legalább maradjon egy ember, akit nem utál. Egyébként az orrszívás miatt szerencsére még senkit se utált meg, könnyen túlteszi magát rajta.

Orrszívás után gyorsan szelfiztünk, hogy jobb kedve kerekedjen. Az első így sikerült...

Hát de mondom, Dundu, hagy legyek már benne én is és ennél azért csak jobb kedvünk van, nem? De.

- Dundu, keresd meg a kis könyvedben a Dédit!

És elkezd lapozni, keresgélni tényleg. Meg is találta és magabiztosan mutogatta, hogy ott van bizony. egyetlen egyszer zavarodott meg ebben a játékban eddig, mikor arra a kérdésre, hoyg hol a Gréti, rám mutogatott :D De még csak nem is a képemre, hanem élőben rám. Nagyon ari volt, meg lehet, hoyg van is egy kis tudatzavara :D Viccelek.

- Most dugd el a könyvedet!

El is dugta a lábai közé. Ez a legújabb produkciója, mindet eldug. Most már nem csak a feje mögé tesz mindent eldugás címén, hanem variálja, hol ide, hol oda.. Sikerült úgy eldugnia, hogy ő maga se találta, mert véletlen a sarka alá keveredett a könyv és mikor szétnyitotta a lábát eltolta vele. Aztán persze nem értette mért nem találja. :)

Cucudundu vagyoooook! Váááááááááá!

Múltkor vittem neki egy fémdobozt a zsírkrétáinak, de kicsi lett. Dundu ezen semmit se szomorkodott, tett bele mást. Én mondjuk elborzadtam, hoyg mi az a furcsa állagú, sárga valami, de aztán hamar kiderült, mert Gréti azonnal elkezdett mutogatni az étkezőasztal felé, amin állt egy váza sárga tulipán... És közben a nagymamája is bevallotta, hogy reggel dugtak el a dobozban két tulipán szirmot, Milyen titkai vannak a Dundunak!

Már épp kezdett hisztibe keveredni szegény Cucudundu, folyt állandóan az orra, valaki mindig törölgette, de így is szörcsögött, nem volt túl jó kedve, na. És akkor egyszer csak kiderült, hogy pancsolhat anyukája vizes poharában, meg kevergethet a szívókájával. Rögtön meg is gyógyult és vagy 5 percig elmélyülten matatta a vizet.

A vizezés után viszont rátört az éhség, tetőzött a rossz kedve, összecsaptak a hullámok a feje felett, eljött a világvége és hirtelen olyan ordításba kezdett, hogy még az anyukáját is megtévesztette vele és bár alapvetően nem támogatja, hogy hisztire válaszul felvegyük, most azt rendelte el, hogy valaki mentse meg a Dundut és vegye fel. Azonnal. Mivel a mamája a vacsoráját csinálta, engem ért a megtiszteltetés. Cucudundu feje azonnal kivirult, minden baja elmúlt, előkerült újra a jobbik kedve, nem zavarta az orrfolyása, nem volt többet éhes, csak boldogan irányított, hogy merre menjünk, mit akar megnézni a nappaliban. Anyukája kissé csalódott volt ettől a pálfordulástól, de mit lehetett tenni. Dundu elégedetten pakolgatta ki a plüss sütiket a bárszekrényből, egyesével odavittük anyukájának a kanapára, aztán vissza, aztán a névadós sütijeit is odavittük, majd vissza, aztán nyitotta - csukta a bárszekrény ajtaját és nagyon elégedettnek tűnt a sorsával. A vacsorát mind belapátolta. Olyan éhes volt, hogy egy ideig játékok sem kellettek hozzá. Mire végeztünk megérkezett apukája, Dundu majd kiesett az etetőszékből, úgy rúgkapált örömében a lábával. Így aztán ő vehette át a stafétabotot, mentek olvasni fürdés előtt.

Ja, amúgy nagyon csodálkoznék, ha nem kaptam volna el a nyavalyáját, mert végig boldogan kente belém a kis taknyát-nyálát. De mindenhova. Mondjuk a múltkor is megúsztam, mikor konkrétan a nyitott számba folyatta a híg taknyocskáját, mikor felemeltem magam fölé :D