GRETI blogja

Gréti, hol a nyuszi? - erre megmutatja magát a tükörben a nyuszifül harisnyájával :D

Csíkos fülű nyúlka.

Megkaparintott a pulcsimat és produkciózott vele aranyosan. Pörgött-forgott, tette a fejére úgy mászott és röhögött.

Ma kicsit hisztikébe keveredett magával, mert mindenáron az anyukája szobájában akart lenni, de ott most semmi nem babakompatibilis. Az ágymatrac a földön, mert anyukájának fáj tőle a háta, a sérült lába lilára dagadva felpolcolva, fáslizva, meg se lehet közelíteni, és ugye a laptop, telefon, minihifi háromszög se neki való. De hát meg volt gajdulva, bőgött, hoyg de ő ott akar bent lenni, neki az anyukája is ott van, így ő is igenis ott lehet, értsük meg! Így akkor végül engedélyt kapott, hogy üldögéljen velem fegyelmezetten az ágyrácson, míg anyukája ebédelt. Egy ideig aranyosan eláztatgatta a kezét anyukája vizes poharában, meg fröcskölt boldogan, de ebből aztán egyrészt elegem lett, mert a fél pohár vizet szétlocsolta rajtam, másrészt rájött, hoyg nagyon éhes és kér a tökfőzelékből, a húsgombócból, a kenyérből, a főtt tojásból, mindenből és azonnal. Végül kapott kis kenyérhéjat tojássárgájával és hát szerencsére ettől boldog lett. 

Itt áztatja a kis kezit.

Mivel ilyen öröme telt a pancsolásban, anyukája kiadta feladatba, hogy legyen nagy pancsolás a nappali közepén egy műanyag tálban. Én, mint végrehajtó, már vittem is egy műanyag, átlátszó tálat, benne víz, mellette fürdő kacsa és malac, alatta tálca, hoyg ne locsolja ki a vizet a szőnyegre. Hiú ábránd... Dudnul kb fejest ugrott a tálba, így azonnal elázott a fél nappali. Gyorsan jött a B terv, hogy akkor szemeteszsák az étkező-nappali részre a parkettára és majd ott jó lesz. Aha, nagyon jó lett. Ahogy Dundul odament, egy mozdulattal kapta fel a tálat és öntötte lazán a háta mögé a fél tálnyi vizet. Minden úszott. ezzel a pancsolás projekt akkor be lett fejezve. Anyukájával, iszonyú ordítás közt felvonult a kanapéra, míg feltakarítottam. Szerencsére azért hamar jó kedve kerekedett, mert vicceskedve kezdtem a takarításnak és már kacagott is boldogan, utána meg mikor megkapta a vizes tálját, anyukájával bohóckodtak. Nézték egymást a tálon keresztül, meg kiabáltak a tálba, mert úgy ugye mélyebb lett a hangjuk és ez új volt Grétinek. Kép semmiről nincs, olyan hirtelen történt az egész.

Mi történt még? Rajzoltunk, kergetőztünk, röhögcséltünk, pakolásztunk, fociztunk, fényképeket nézegettünk, beszélgettünk. Hintázott a pajtijával és a kisbabájával, közben zenélt nekünk. Több újdonságot is előadott, és én minden ilyenen nagyon meglepődöm. Az egyik, hoyg mondtam neki, hoyg a hátad mögött van a labda, erre fogta magát, megpörrent és ment is érte. Honnan tudja, hoyg hol van a háta mögött? Aztán mondom neki, Gréti, játssz párnásat a babáddal. Erre Dundu ment és párnásat játszott a babájával! Köpni-nyelni nem tudtam. Fogta, letetette és ráfeküdt, ahoyg én szoktam rá. Mármint persze csak hasonlóan, olyan kisbabásan, ahogy sikerült neki. Annyira aranyos volt, hogy csak na. Aztán még milliószor megkértem és csinálta is, de a végén már volt, hogy a baba mellé feküdt, az is azt jelentette, hoyg párnásat játszik, aztán meg többször odajött hozzám és a térdemre hajtotta a fejét, az volt a párna :D és volt, hogy a babát emelte a füléhez, miközben ült. Ilyet! Mire felocsúdtam, hogy lefényképezzem, már nem csinálta többet. Anyukájának megmutatta félig-meddig, legalább ő látta.

Nézegettük ma a kis családról szóló füzetét. És gondoltam, most nem úgy kérdezem ki kicsoda, hogy az épp nézett képről kérdeztem a rajta lévőket, hanem csak úgy megkérdeztem, hol az anyukád és akkor ő kikereste a kis könyvéből. Aztán a mamáját, a dédit, engem, mindenkit! Hát csak lestem. Tényleg nem értem ezeket a tudományokat honnan szedi és mindig véletlen derülnek ki.

A telefon mostanában ugye nagy sláger. Azt engedi, hoyg képeket készítsek, vagyis eddig engedte, de ma, ahogy meglátta, futott oda, így mindig el kellett dugnom. Egyszer a combjaim alá dugtam, megtalálta és kukucskált be a két lábam közt. Idővel kivettem, amit nem vett észre, és később is ott kereste. De azt a hitetlenkedő arcot, hoyg tényleg nincs ott! Bekukucskált jobbról, balról, nézett rám, nem értette mi a helyzet.

Mindezek után kissé behisztizett, mert 35 percet bírt aludni délben. Dőlt jobbra, dőlt balra, csapkodott a kis keze, vinnyogott. És akkor szerencsére megjött az apukája, aki levitte sétálni a friss levegőre, hogy hátha vagy elalszik, vagy megjavul. Most kaptam a hírt, hogy nem javult meg, sőt álmából felriadva beleordított az éjszakába, biztos fáj a foga, amit épp növeszt. Sokkal több foga van már, mint indokolt lenne, nagyon belehúzott.

És tud puszit adni az anyukája hasára, mert tudja (legalábbis mondták neki), hoyg benne van az öcsikéje és szereti. Nagyon aranyos, bár a puszi az egyelőre, hogy tátott szájjal ráfekszik anyukája hasára.

Velem meg azt aranyoskodta legnagyobb meglepetésemre, hogy mikor feküdtem a nappaliban a földön alvást színlelve, odajött hozzám és óvatosan megsimogatta a hajam. Többször is. Annyira megdöbbentem, hoyg mondtam is neki, Dundu, te milyen aranyos vagy, hát én nem is számítottam ilyen aranyosságra tőled! Tényleg nem, bár néha megsimogatja a babája fejét ügyesen, de azt még nem láttam, hogy minket simogatna. De úgy látszik mégis. Anyukája fájós lábát is megsimogatta tegnap, ma meg húzott rá egy jó nagyot, csak hoyg tudja hányadán állnak épp.