Késő délután meglátogattam Grétikét. A szülei nagy ágyának a közepén találtam a szülei közt - zenét hallgattak. Na de milyet! Valami elképesztő kedélyrombolót. És még csodálkoztak, hogy elégedetlenkedik a baba és majd kiugrik az ágyból teli szájjal vigyorogva, mikor megérkezem. Miután megmentettem és kezet mostam - Gréti mutatta hova menjek kezet mosni, a fürdőbe ugye - mentünk rajzolni. Az anyukája találta ki nekünk ezt a remek programot és be is jött, Gréti nagyon lelkesen vetette bele magát a zsírkrétázásba. A tegnapi szülinapi zsúrján kapott rajzos könyvébe rajzoltunk a szintén szülinapi ajándék zsírkrétával. Jobb kézbe fogja a zsírkrétát és nem ám úgy, ahogy épp a kezébe kerül, hanem beleigazítja a ballal. Minden egyes alkalommal, mikor színt váltott, szépen beleigazította a markába és úgy rajzolt, többnyire füvet, vagy annak látszó egyéb dolgokat. Később a kis vonalkák mellé kerültek pöttyök és hosszabb csíkok is! A színeket meg úgy csereberélte, mint akinek komoly koncepciója van. Az egyik oldalra rajzoltam egy fekete cicát, ő meg mellé piros vonalakat és mikor kérdeztem, hol a cica, akkor a saját rajzára mutatott. Ilyen ügyes! Cicát rajzolt. Néha megkért, hogy én rajzoljak: határozott ööööö kíséretében kezembe nyomta a szírkrétát, vagy az volt az óhaja, hogy az ő kezét fogva együtt rajzoljunk: szintén határozott ööööö mellett nyújtotta a kezét, de nem adta oda a krétát, hanem fogta továbbra is és mutatta, hogy rajzoljunk. Egy éves kisbabák honnan tudnak ilyet? Anyukája rajzolt neki sárga, mosolygós napocskát és egy piros virágot, amit Dundu mindenféle vonalakkal tett még szebbé és látványosabbá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése