GRETI blogja

Dundulnak ma nem volt túl jó sora. Délre hivatalos volt a doktornénihez oltásra és 1 éves státuszvizsgálatra. Odafelé úton az volt a legnagyobb problémája, hogy álmos, a rendelőben viszont jól felébredt az ordítástól, amit rendezett szegény. Igaziból az sejthető, hogy lelkileg viselte meg az egész, mert már akkor kétségbeesett krokodilkönnyeket hullatott, mikor az asszisztens néni megmért a fej és mellkas körfogatát, pedig előtte meg is nézegethette a mérőszalagot. A mérlegelésre csak kisebb közelharc árán kerülhetett sor és akkor is vigasztalhatatlanul sírt, mikor le kellett feküdnie magához a szurihoz. A szurit látványosan nem érezte, el volt foglalva az addigi problémáival. Szegényke csak akkor nyugodott meg, mikor kivittem a rendelőből és a váróban énekelgettünk kicsit. Még sokáig hüppögött teljes beleéléssel, de végül azért csak hajlandó volt megnézni a prospektusokat. Volt egy másik Gréti is a váróban, akinek az anyukája elhűlve mondta a saját, kb egyidős lányának, h jééé, te ilyet még sose csináltál. Ezek után nagy megelégedéssel hallgattuk, ahogy az a Gréti is torka szakadtából üvölt...

Még a biztonságos babakocsiban, az utcán is teljesen ki volt készülve szegény. Az egész világban megrendült tekintettel révedt a semmibe, hogy őt senki nem mentette meg. Már-már úgy tűnt soha senkinek nem bocsátja ezt meg, mait később szemrehányó tekintettel erősített meg. Kis reményünk akkor lett, mikor végre szóba állt az elefántos kulcstartóval.

Otthon aztán a délutáni alvás után kiengesztelődött, mikor megnézhette élete első meséjét a szülinapi tabletjén. Persze azonnal tudta, hogy kell kezelni, jobban is, mint mi az anyukájával, mert olyan funkciókat nyomogatott meg a kis ujjaival, amikről mi nem is tudtunk. A kedvenc Fischerprise figuráival nézett meg egy rövid mesét. Szerencsére csak kis sírás volt, miután elvettem (anyukája nekem osztotta ezt a veszélyes feladatot). Igyekeztünk gyorsan játékkal elterelni a figyelmét, úgyhogy száguldott kicsit a katicáján a lakásban.

Utána elmentünk játszóterezni. Anyukája kicsit huzigálta a földön, hogy jó kedve legyen és kibírja, míg én is felöltözöm.

A képeken látszik, mennyire élvezte végül a játszóteret... Drámakirálnyő Dundulka.