2016. január 5., kedd

Ma csak egy fél órára szaladtam fel Grétihez, hogy rápróbáljam a szülinapi meglepetés produkciójához a ruháját. Az etetőszékében találtam elég álmos fejjel, alig pislogtak a kis szemei is már. Nagy sivalkodásba kezdett, mikor odamentem köszönni neki, és nem nagyon lehetett eldönteni, h eltol magától, vagy odahúz, hogy vegyem ki. Talán az utóbbi, de persze nem lehetett kivenni, ebédelni kellett. Szépen betátogta a spenótos kuszkuszt csirkehusi kockákkal, amit ő tett minden egyes kanál spenótra. Nagyon ari volt. Utána jött a ruhapróba és a kacsa test részét mintha rá öntötték volna, nem is kell bele tömés, jó lesz így, kitölti ő maga :), a sapka viszont, ahogy arra számítottam is, nagyon kicsi. A füléig ér... Pedig az tűnt sokkal könnyebben kivitelezhetőnek, erre tessék. Pöttyöske, én nem tudom honnan, de tudja, hogy valami vicceskedés van, mert már akkor röhögött magán, mikor még nem is látta a tükörben. Aztán megmutattam neki a fürdőben magát, meg halkan dudorászgattam neki a kedvencét, a kacsatáncot és olyan boldog volt! Csak úgy sugárzott a kis pofája. Olyan szerencsém van, hogy bár a ruha anyaga elfogyott, van egy teljesen ugyanolyan színű trikóm, úgyhogy tudok miből új sapkát varrni neki. A ruhapróba után ment is aludni.

- Orsi -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése