Ma is csak felfutottam pár percre Dundulhoz. Kerestük a kacsás zokniját a szülinapi titkos projektjéhez. Ebből az lett, hogy vadul kipakolta a fél szekrényét, hiába rimánkodtam, hogy lécci, lécci, Dundulka, neee. Mivel életkori sajátossága a pakolás (értsd: minden keze ügyébe kerülő ruha váll ill. fej fölötti hátrahajítása), itt a rimánkodás mit se ér. Végül betettem az ágyába a sapkás dobozával, hogy rendezgesse azt. Szerencsére meglett a zokni, mehettünk felpróbálni még egyszer a kacsa szettjét. Hát, nem tudom eldönteni, hogy jó-e így a sapkája, vicces, hogy kicsi rá, vagy nem jó.
Ezután lement sétálni az anyukájával a gyönyörű hóesésbe és így tért vissza...
Egész addig nem ébredt fel, míg a nagymamája levetkőztette, elvitték a szobájába, megetették tápszerrel. Majd az utolsó kortynál magához tért és olyan ordítós ámokfutásba kezdett, hogy be kellett szednie valamilyen homeopátiás csodaszert, hogy kissé lehiggadjon. Így aludt valamennyit, de utána folytatta a kiabálós viselkedést.
- Orsi -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése