Arra érkeztem, hoyg vihettem el a Cucut sétálni. Ezt a két képet vágta felváltva. Szerintem kicsit alfában volt és akkor elbambulkázott kicsit. Próbáltam bohóckodni neki, meg beszélgetni vele, de rám kiabált, hogy hagyjam abba. Hát jó. Aztán meg minden átmenet nélkül röhörészett.
Olyan sarki szél fújt és olyan hideg lett hirtelen, hoyg el kellett őt dugnom és gyorsan hazasietni vele.
Végre eszembe jutott felvinni a kocsiból a pelankáját. Aranyos volt, mert megengedte, hoyg a kocsiján toljam. Kicsit furcsállotta ugyan, de mondtam, hoyg nagyon nehéz és beleegyezett.
Hazaérve kipakolta a táskámat. Megtalálta a fogóimat is. Egyelőre nem áll a kezére, mondhatni, de ki tudja, hátha egyszer kezelni is tudja.
Cucudundu elmerengett pakolás közben.
Munka közben és a romhalmaz, amit maga után hagyott...
Aztán kis séfként került elő. Nézegette magát sokáig a tükörben és ebben mászkált jó darabig. Sose hordja egyik sapkát se ilyen sokáig. Aranyos volt.
Hinta indulás előtt és után. Új haver a csacsi, amit tegnap mutattam neki és megszerette. Eddig is ott volt a polcán, de csak most kezdik igazán érdekelni az állatok és a csacsit most kedveli a könyveiben is, szerintem a hangja miatt, meg észrevette, hoyg az ágyának a háttámláján is csacsi van. Egyik délután úgy kelt, hogy mutogatta, mosolygott rá, tetszett neki. Úgyhogy bevette a hintacsapatába.
Kiolvasta legalább százszor a receptes könyvét, és az anyukája fotóalbumát is. Megmutatta a Marcikutyát és a Szamócát is.
Megtanulta, hogy el kell dobni a labdáját, hoyg világítson. Tegnap kapta, ma meg már rutinos benne. Hihetetlen.
Még egy kör hintára befizetett, de más barátaival. A malacot tegnap vettem elő neki, mert nevetgélt a malacos dalon: egy kis malac röf-röf-röf. A malac egyelőre nem tudja hoyg kell kultúráltan hintázni, rádőlt a Cucura, pedig azt nem annyira szereti. Mindenkinek megvan a rendes helye ugye.
Anyukája kiflit vágott fel hosszában a kanapén töltött kiflihez. Cucu már ott is termett mellette és kért belőle persze. Kapott is és boldogan csámcsogott rajta. Kérdeztem tőle, hogy Dundul, hát te honnan kaptál finomat és hoyghoyg eszegetsz, mikor nincs nasi a legújabb szabály szerint? Nyilván válasz nem érkezett rá, mármint szóban, de az történt a Kiscucuval, hogy nem nézhettem rá és nem tudtam elmenni se mellette nyugodtan, mert behisztizett szegény. De mint egy kiskutya, aki védi a lopott száraz kenyérhéját. Vicsorgott rám félelmetesen és hanggal is kísérte a jelenetet, hoyg biztos ne akarjam tőle elvenni, meg topogott a kis lába és szemmel tartott, nehogy alattomosan véget vessek a boldogságának. Hát, igaziból eszembe se jutott elvenni a kiflijét... Nem tudom mire fel volt ekkora a műsor. Na mindegy. Aztán annyira beleélte magát az ijesztgetésembe, hoyg javasoltam, hoyg beszéljük már meg és felemeltem, hogy leüljünk a fotelba, ott csak kényelmesebb. Vad visításra számítottam, meg vergődésre, de ez végül elmaradt, csak szolidan ellenkezett. A kiflijei miatt izgult csak, hoyg anyukája elteszi. Mondom hagy adjak neki egy kicsit, hogy ne legyenek téveszméi, miszerint el akarom venni a kiflijét. Odanyújtottam neki egy kis darabkát, megfogta és visszaadta anyukájának. És itt mindenki elvesztette a fonalat, hoyg most akkor: mi? Újabb rejtélyes Dundu ügy...
Néztünk még egyébként mesét a tabletjén. Állatosat, mert ahhoz van neki zene külön is. Mivel előtte az erdő állatai című könyvecskéjét olvasgattuk, azt is fogta a kezében és mutogatta, hoyg abban is állatok vannak. Nagyon aranyos volt. Ma a bagoly volt a kedvence, mert azt mondja: hu-húúúúú, a Dundulnak meg ezen vigyorognia kell.
Aztán kirakósoztunk is a macis kirakósával, ami azt jelentette, hoyg szétszedette és összerakatta többször is.
Meg gyakoroltuk a logikai feladatát, amit anyukája adott ki, pedig mi csak játszani akartunk. Szóval letakartam egy labdát és a műanyag kiskutyáját egy pohárral, illetve egy dobozzal. Előtte persze megmutattam neki, melyik alá melyik kerül. Aztán rákérdeztem, hoyg pl hol a kutya? És akkor nagyjából találgatott végig és hol eltalálta, hol nem. Azért volt, hoyg látványosan gondolkodott, főleg, mikor a cicabábbal a kezemen mutogattam neki. Ő kérte, hoyg vegyem fel, ami meglepett, mert eddig nem értékelte különösebben. Nagyon figyelte a cicát, mit hova dug és látszott, hogy jól is szeretne válaszolni neki, de így se mindig sikerült. Szerintem az nem feltétlen érthető még számára, hoyg elsőre kéne a jó poharat felemelni, mert oké, hoyg a második alatt biztos a keresett tárgy van, csak hát az már nem az igazi még se. Ő meg elégedett, hoyg na, tessék, megvan, mi a probléma. :D Cuculka.
Formabedobózott is. Magától hozta és dobálgatta, de hamar elfogyott a türelme és már hajította is el az egészet.
Kicsit zenélgetett is. Egyszerre variált a dj pultján és énekeltette a bevásárló szatyrát. Volt hangzavar... De legalább hamar megunta ezt is.
Rajzolgattunk hát. Rajzoltam neki repülőt és ez a kis aranyoska megismerte és okos fejjel mutogatott ki az ablakon, fel az ég felé! Kisdundu!
Ma nézett szálló madarakat is séta közben, gondoltam azokat is rajzolok. Nézegette őket és látszott, hoyg hááát, látott már jobb repülő madarat is. A tipikus V formában rajzoltam őket, de nem igazán tudta értelmezni :D
Este szinte egyszerre futott be a mamája és az apukája is, úgyhoyg nem maradt társaság nélkül. A mamájával a tv távirányítóról beszélgettek, hoyg az az apáé és ne matatkázza, főleg, mivel állítólag be tudja kapcsolni egyedül is és egyszer csak azt veszik észre, hoyg csöndben nézi a tv-t... Apukájával meg visítós fogócskába kezdtek. Dundul rohant hozzám, hogy én vagyok a ház, elbújik, de mindig utolérte őt a csikizés és akkor aztán volt visítva röhögés. Mikor meg apukája elment, akkor settenkedett utána huncut arccal. Közben néha rám nézett cinkosan hunyorogva és akkor még biztattam is, hogy halkan lopakodjon és ijessze meg :D De aztán mindig ő lett megijesztve és ő szaladt visítva.
Néztünk még egyébként mesét a tabletjén. Állatosat, mert ahhoz van neki zene külön is. Mivel előtte az erdő állatai című könyvecskéjét olvasgattuk, azt is fogta a kezében és mutogatta, hoyg abban is állatok vannak. Nagyon aranyos volt. Ma a bagoly volt a kedvence, mert azt mondja: hu-húúúúú, a Dundulnak meg ezen vigyorognia kell.
Aztán kirakósoztunk is a macis kirakósával, ami azt jelentette, hoyg szétszedette és összerakatta többször is.
Meg gyakoroltuk a logikai feladatát, amit anyukája adott ki, pedig mi csak játszani akartunk. Szóval letakartam egy labdát és a műanyag kiskutyáját egy pohárral, illetve egy dobozzal. Előtte persze megmutattam neki, melyik alá melyik kerül. Aztán rákérdeztem, hoyg pl hol a kutya? És akkor nagyjából találgatott végig és hol eltalálta, hol nem. Azért volt, hoyg látványosan gondolkodott, főleg, mikor a cicabábbal a kezemen mutogattam neki. Ő kérte, hoyg vegyem fel, ami meglepett, mert eddig nem értékelte különösebben. Nagyon figyelte a cicát, mit hova dug és látszott, hogy jól is szeretne válaszolni neki, de így se mindig sikerült. Szerintem az nem feltétlen érthető még számára, hoyg elsőre kéne a jó poharat felemelni, mert oké, hoyg a második alatt biztos a keresett tárgy van, csak hát az már nem az igazi még se. Ő meg elégedett, hoyg na, tessék, megvan, mi a probléma. :D Cuculka.
Formabedobózott is. Magától hozta és dobálgatta, de hamar elfogyott a türelme és már hajította is el az egészet.
Kicsit zenélgetett is. Egyszerre variált a dj pultján és énekeltette a bevásárló szatyrát. Volt hangzavar... De legalább hamar megunta ezt is.
Rajzolgattunk hát. Rajzoltam neki repülőt és ez a kis aranyoska megismerte és okos fejjel mutogatott ki az ablakon, fel az ég felé! Kisdundu!
Ma nézett szálló madarakat is séta közben, gondoltam azokat is rajzolok. Nézegette őket és látszott, hoyg hááát, látott már jobb repülő madarat is. A tipikus V formában rajzoltam őket, de nem igazán tudta értelmezni :D
Este szinte egyszerre futott be a mamája és az apukája is, úgyhoyg nem maradt társaság nélkül. A mamájával a tv távirányítóról beszélgettek, hoyg az az apáé és ne matatkázza, főleg, mivel állítólag be tudja kapcsolni egyedül is és egyszer csak azt veszik észre, hoyg csöndben nézi a tv-t... Apukájával meg visítós fogócskába kezdtek. Dundul rohant hozzám, hogy én vagyok a ház, elbújik, de mindig utolérte őt a csikizés és akkor aztán volt visítva röhögés. Mikor meg apukája elment, akkor settenkedett utána huncut arccal. Közben néha rám nézett cinkosan hunyorogva és akkor még biztattam is, hogy halkan lopakodjon és ijessze meg :D De aztán mindig ő lett megijesztve és ő szaladt visítva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése