GRETI blogja

Már meg se lepődtem, mikor megérkezvén Dundulkához, az etetőszékében találtam. Esküszöm mindig ott ül. Most épp ebédelt. Vagy nem tudom pontosan mi zajlott, mert ő hangoskodott, anyukája pedig gondterhelten nézett. Majd megkért, hogy vegyem át Dundulka etetését. Ezt ette (még jó, hogy engem etetésre kértek, nem kóstolásra) és így tátogatta hozzá a száját. El is fogyott majdnem mind. Mikor végeztünk, akkor vallotta be az anyukája, hogy ezt kb 2 etetésen keresztül próbálták megetetni vele, hiába.

Na de persze nem eszik olyan forrón a kását. Én az etetés elején többször földhöz csaptam a kanalat, felálltam és elrohantam, mert Dudnul okos és rafinált nagy baba már, ha nem akar, nem eszik és kész. Na jó, nem csaptam földhöz a kanalat egyszer sem, nem álltam fel és így el se rohantam, de tényleg többször kérleltem az anyukáját, hoyg hagy hagyjuk abba, hagy meneküljön meg a baba és hagy menjen játszani. De nem kaptunk felmentést.

És akkor egyszer csak szerencsém lett. Néha nem könnyű megtalálni, mi fogja Dundult evésre bírni. Újság, játék, ha kanalazhat, vagy  bármi más. Most se ment elsőre, de végül csak meglett a megoldás. Elé raktam ezt az ügyességi játékot és legnagyobb örömömre azonnal elkezdte tologatni rajta a gyöngyöket és megevett 4 kanállal. Ezután köszönte, elég volt. Én ugye itt (is) fel akartam adni, de nem lehetett, így valahogy kitaláltuk Cucudunduval, hoyg etesse meg az állatokat a játékon. És hálistennek ezzel elfoglalta magát annyira, hoyg megfeledkezett arról, hogy közben tátogatja a száját. Mindig mondtam melyik állat naaagyon éhes és akkor annak adott. Mondjuk a zebrával részrehajló volt, ő kapott legtöbbször. Hát így.

Aztán mehettünk is olvasni a déli alvása előtt. Szomorkásan nézett ki a redőny alatti kis résen, hoyg ő inkább kimenne, mint hogy olvasson és aludjon, de aztán csak megemberelte magát és olvastunk kicsit. Most a Mesebolt volt a menő. Jó nézegetni, minden képre emlékszem kiskoromból. Kíváncsi vagyok Gréti fog-e. Persze addig még milliószor el kell neki olvasni.

Egyszer csak elpilledt. Ilyen aranyosan sikerült neki. Kiscucu.

Aztán eldőlt kezét - lábát szétdobva, szóval elérkezett az idő a tápszerhez, amit anyukájától szeret a legjobban, így én addig csöndben vártam, míg befejezi, hogy aztán betegyem az ágyába. Szerencsére ma is elaludt evés közben és csak betettem, oldalra fordult, betakartam és jöhettünk is ki. 

Ébredés után volt kis zenehallgatás a szülei szobájában. Szegény Cucudundumra rákiabáltam, mert kb harmadszor verte ki a fogam viccből. Az anyukája megvédte, úgyhogy nem érte lelki trauma. Meg szerencsére amúgy se szerintem, de jobb vigyázni ezekkel a dolgokkal.

Utána mentünk sétálni. Az öltözés hogy máshogy kezdődne, mint lábrázós sivalkodással. Szerencsére hamar abbahagyta. Majdcsak megszokom egyszer.

- Cucu, volt kedved sétálni jönni?

- (és akkor így néz...)

De aztán meggondolta magát és inkább jó kedve lett.

Egyenesen a játék - papír - írószer boltba mentünk, hogy nézzünk a dédinek határidő naplót névnapjára. Adtam neki egy kis könyvet, ami múltkor nagyon tetszett neki, hoyg addig nézegesse. De most nem ahhoz volt kedve, hanem miután jól szétnézett, meglátott pár labdát és mindenképp azokat akarta megvizsgálni. Gondoltam kárt abban sem tehet, odaadtam hát neki. Örült nagyon. Mivel nem volt drága, meg sípolt is, és ilyen labdája még nincs, gondoltam megkaphatja. Két színben volt és mivel nem akartam helyette dönteni, odaadtam mindkettőt, hogy válasszon. Mindig könnyen és határozottan választ, na de nem úgy most. Nem bírta eldönteni, melyik tetszik neki jobban. Vagyis fel sem merült benne, hoyg válasszon, mindkettőt szerette volna. 

Kérte a boltos nénit, segítsen neki dönteni.

Hezitált nagyon.

Végül a rózsaszínt választottuk. Kicsit mérgelődött, hoyg nem tudja megfogni kesztűben, és nagyon örült, mikor mégis sikerült. A sípolóját végül kiszedtem, mert szerintem neki is kb fél percbe telt volna és ki tudja mit csinált volna vele. Ekkor derült ki, hogy ez a labda világít is, ha ütés éri. Hozzáütögettem a babkocsi fogójához és Dundul úgy nevetett, hogy majd kiesett a száján. Azt, hogy világít, szerintem nem is nagyon látta, az ütögetés tetszett neki nagyon.

Bementünk a játszótérre is. Hintával indítottunk. most is volt egy hintázó társa, de hiába akart barátkozni a szokásos vigyorgásával, nem reagált rá se a baba, se az anyukája. Mindig így jár a hintás ismerkedésével a Dundu. 

Ebből a hintából nézegette a madarakat. Mióta tud jól felnézni, mindig keresi őket, meg a repülőket is. Azokat is hallottunk, de a felhőktől nem láttunk egyet sem.

Aztán fel akart ülni a nyuszira. Hát jó. Épp csak ráült, mikor mellénk ért egy kisfiú egy komoly autóval. Megállt Dundul mellett és jól megnézték egymást. Olyan kisbabásan, hoyg szó nélkül bámulják egymást jó hosszan. :D Aztán Gréti gondolta elég a nézelődésből, neki kell a kisfiú autója és nem túl kedves hangon elkezdett magyarázni. Mire a kisfiú átadta neki kipróbálásra... Cuc nagyon örült, csak ez valamiért nem látszott a kis pofáján :) Később, mikor visszajött a kisfiú, kb személyes sértésnek vette, hoyg vissza kell adnia. Cuculka.

Sajna mindenképpen akart kavicsozni, ami ebben az időben, ebben a ruhában, hááát, na mindegy. Kicsit kérlelt, hoyg vegyük le a kesztyűjét, de anyukája meghagyta, hoyg semmilyen körülmények közt se tegyük, mert megfáznak a kis ízületei és fájni fog a keze. Aztán így is feltalálta magát.

Csúszott egyet. Na jó, egy negyedet, az aljában, aztán leraktam, mintha :) Háttérben a régi általános iskolánk anyukájával.

Találtam ezt a szép rollert, mondom ráállítom a Dundut és tolom. Nem hitte el, hoyg állni kell rajta és csak azért is leült. Akkor meg nem érte el ugye a kormányt. Hamar le is írta az egészet és leszállt, majd szélsebesen elmászott egy méretben neki való motorhoz...

Ezt a babát egy játék babakocsiban látta meg és mindenképp beszélni akart vele. Végül csak jó alaposan megnézte, de egy szót se szólt hozzá.

Hazaérve behúztam az anyukájához. :) Mindig röhög közben. Az elefántos kulcsot ő hozta fel, az az ő feladata ugye. Mindig kéri, hogy adjam oda. Türelmesen, de azért kis izgalommal szokta várni, hoyg betoljam már a tárolóba a babakocsiját, zárjam be az ajtót és adjam oda neki a kulcsot.

Séta után elmaradt az uzsonna, mert anyukája olyasmit olvasott, hoyg ki kell hagyni a kis étkezéseket, ha nem akar rendesen főétkezést enni és hát a Cucu nem akar ugye.

Így először megmutattuk anyukájának az új labdáját, ami már nem világított... Aztán később mégis megjavult szerencsére. Lekapcsoltam minden villanyt, úgy dobáltuk a sötétben a labdát Grétivel. A nagy zöld babzsáknak támaszkodva ültem, ő velem szemben. Aztán idővel odajött mellém bandázni. Ezt nagyon aranyosan csinálja. Hátraveti magát a babzsákon, elhever, lábacskáit szétveti és persze vigyorog hozzá huncutul. :D Aztán mászott rám, vetődött erre-arra kedveskedve. Szerintem a tegnapi hisztikézés miatt próbálta rendkívül aranyosnak mutatni magát. Cuculda.

Aztán elővettem ezt a fa puzzlet, amit neki hoztam és még a születése előtt vettem neki. Ennek is eljött az ideje :) Örült neki nagyon, nem is gondoltam volna, hogy ennyire érdekli és rögtön érti, hogy mit kell csinálni vele. Először megbeszéltük mi van a képen: napocska és maci.

Aztán kérte, hoyg borítsam ki. Ja, egyszer már szétszedtem neki és ki is raktam, onnan tudta, hoyg mit kell kérni. Szóval kérte, hogy borítsam ki. Utána ő rakosgatta ügyesen, úgy, ahogy mutattam. Nyilván nem tudta kirakni, de nagyon optimistán próbálkozott és sikerélményként élte meg az egészet. Szerintem fel se tűnt neki, hogy nem lett tökéletes a kép :D

És volt egy módszere, amin jókat derültem: mindig jól rányomta a tenyerével az épp betett darabot az alaplapra. aztán kiderült, hogy tegnap legózni tanultak anyukájával és abban mutatta neki, hogy rá kell nyomni a kockákat egymásra. Ügyes Cuculka!

Tényleg igaz, hoyg ha megtanul valamilyen módszert, azt próbálja alkalmazni más szituációkban is. Ezt írták egyszer egy babamagazinban, ahol a fejlődésüket taglalják hónapról hónapra.

Ezután áttanulmányozta anyukája lejárt útlevelét, amiből anyukája kivágta a képét, mert kellet máshova, de azt mondta vissza fogja ragasztani... Érdekes sztori. :D

És ha már könyvek, Cucul hozta az aznapi legújabb szerzeményét. Egy apró német - magyar szótár, amit eldugva találtam. Végül mégis egyedül lapozgatta ügyesen. Pörgetni is tudja a lapokat a kis ujjaival.

Aztán csak úgy véletlenségből bement a kis mutatóujjacskája a kólásüveg száján, majd csak úgy mellesleg vezénylet vele kicsit. :D

Aztán direkte anyukája felé fordulva a fő műsorszámmal ivást színlelt eltúlzott mozdulatokkal, majd huncutkásan nézett, mikor rá lett érte szólva. Anyukája nem szereti, ha mások után bekap bármit is, mert a felnőttek mindenféle bacija, na az nem kell a kizsbaba szájába. Tudta ezt a Dundu is, azért próbált huncutkodni a végén.

Aztán megérkezett apukája. Mivel ma velem nagy barátságban volt (szerintem ellensúlyozandó a tegnapi kicsit hisztikés napot), nem akart elhagyni még egy kis mókáért sem és hozta a most megszokott Dundul formát: lábrugdalás, sivítás, pofavágás. De apukája nem hagyta magát szerencsére és előadták a szokásos közös mókázásukat.

Persze Dundul akkor már teli szájjal vigyorgott, csak szereti cirkusszal indítani a dolgokat, remélhetőleg csak átmenetileg.

Borsókázás közben is röhögcsélt végig, ment anyukájához, jött hozzám, mindenkit bevontak a játékba.

Persze kapott puszit is, mert hát aranyos nagyon, még ha visít is néha.

És a zsipp-zsupp is jó vidámra sikeredett, meg kell hagyni.

A nagy játszásban apukája megéhezett és leült vacsorázni. Na ez vörös posztó Dundulnál, ha kaja van, ő rohan ugye. Nekem jutott a nehéz feladat, hogy elvonjam a figyelmét. Hirtelen azt se tudtam mi legyen, de végül kitaláltam, hoyg főzzünk! És szerencsére bejött. Boldogan kevert - kavart, meg a kis kezével is megkeverte azt a finom borsófőzeléket, amit apukájának készítettünk. Jó hangosan főztünk. A Dundu alatt lakó néni biztos újabb ősz hajszálakkal lett gazdagabb. De ez még mindig jobb, mint az őrjöngés...

Van ez a dolog, amit tanítottam neki, hogy leugrál a kanapé vagy a fotel háttámlájáról. Nem biztos, hoyg túl jó ötlet volt, mert már egyedül is fel tud menni a fotelra és nyilván nemsokára a háttámlára is és akkor aztán nincs aki megakadályozza, hoyg egyedül ugráljon le, amikor csak kedve szottyan hozzá. Szóval itt a nehéz feladat, hoyg átszoktassuk arra, hoyg az ülőkéről ugorjon a földre. Hét, nem sok reményt fűzök a dologhoz...

Pihent kicsit a hírre, hogy vége a föntről ugrálásnak. Egyelőre szerintem azt hiszi, ez csak átmeneti hóbort nálunk, nem borult ki annyira.

Ma ilyen szelfit készítettünk.

Volt ez a dolog a nyuszival. Hoyg pár napja, ahányszor eléneklem neki a Nyuszi ül a fűben-t, akkor mutogat a szobája felé, mi meg nem értettük milyen nyuszi van ott, mert szerintünk nincs semmilyen. Vagyis én gondoltam a mérőszalag nyuszira, de eddig nem kerestük meg, csak ráhagytuk, hoyg jó, akkor biztos van a szobájában valami nyuszi. Na de ma utánajártunk. Bementünk a szobájába, hoyg megmutassa. És a polcain keresgélt, ahol tényleg tartottuk egy ideig ezt a nyuszit, de már nem volt ott. Végül a nappaliban találtuk meg és szerintem tényleg erre gondolt. 

Jó hosszan elméregetett vele. Leginkább a pocakját. Mutattam neki, hoyg ha megnyomja a szívecskét, ami a nyuszi farka, akkor visszaszalad a mérőszalag a helyére. Tetszett neki nagyon és hamar ő is meg tudta csinálni. Kivéve, mikor felvettem videóra. Akkor nem :)

- Cucu, ne tépd le a ruhám, lécci.
- Ki? Én?
(- Nem, a szomszédkislány.)

Mindig tépi, ha az ölembe készül bemászni, leülni.

Nem, nem bűnbánatot gyakorol épp, csak aranyoskodva nyűglődik. Vetődik jobbra-balra, ránk. Cukker. Fodorka, ahoyg anyukája hívja néha. Ma nem csak a haja fodros, hanem a ruhája is.

Ma meglepetésszerűen megmutatta a szemem. Sose csinálta még velem, csak a babáján szokta mutogatni. 

Utolsó közös programként még kiolvastuk párszor az anyukája fotóalbumát. Megtanulta ma mindhárom kutyusunk nevét: Marcika, Ezmus, Szamóca. Mind meg tudta mutatni.

Anyukája hiányolta, hoyg nem játszott ma egyedül, csak csoportos programjai voltak, leginkább velem, aztán ugye csatlakozott apukája is. A nap végén azért csak bepótolta. Rajzolni akart eredetileg a már elkezdődött olvasás időben, de végül azt találta ki, hogy bedobálja a szírkrétáit a kólásüvegbe. Tetszett neki a találmánya nagyon. Míg csak egyet tett bele, majd kirázta, addig könnyen kijött a zsírkréta az üvegből. A csodálkozás akkor jött, mikor teletömte és nem nagyon bírta kirázni őket. Aztán persze addig ügyeskedett, míg sikerült neki, mehetett olvasni apukájával. Nem tudom mik történtek az olvasás alatt, csak nagy kuncogást, meg mindenféle állathangokat hallottunk anyukájával a nappaliban. Az biztos, hoyg jól mulattak.

Fürdésre is maradtam, mert Dundul extra produkcióval készült és muszáj volt látnom. Először is csapatmegbeszélést tartottak a mamával, hogy mit és hogy.

Aztán Dundu jelezte, hoyg mindent megbeszéltek, kezdhetünk.

És akkor választott két fürdő állatkát, amiket eldugott a lábai közé, majd nagy beleéléssel elkezdte keresni őket :D Még a csúszásgátló gumi alatt is megnézte, hátha oda bújtak, de nem. Végül lett nagy öröm, mikor meglettek :D Persze még az elején kiúsztak a lábai alól, de annyira kereste őket, hoyg nem vette észre. Jaj, kizsbaba!

Ezt sokszor előadta, nem csak egyszeri produkció volt. Itt még biztosabb akart leni az eldugásban, szinte török ülésben ült, de így is mindig elszabadultak az állatkái.

Nagyon jól szórakoztak a mamával. Állítólag tegnap még nagyobb izgalommal kereste az elbújt barátait, az egész kádat felforgatta értük, mire meglettek :D