GRETI blogja

Reggel 9-re értem oda Cucumékhoz, Már útra készen várt és hamarosan el is indultunk a Pólus centerbe egy játszóházba, ahol anyukájának üzleti dolga volt, Cucu meg addig tesztelhette a játékházat.

Útközben aranyos volt. Nézegetett átszellemülten ki az ablakon, vagy olvasta az erdei állatos, illetve a rút kiskacsás könyvét, és német zenéket játszott le a babamobilján.

A játszóházat elég nehezen találtuk meg, aztán anyukája nem bírt felmenni a felvezető meredek lépcsősoron, így körbe kellett mennünk a lifthez. Persze Dundulnak nem, mert van erős apukája, aki felvitte gyorsan.

Rögtön egy csacsin kezdett. Aztán lett egy udvarlója, aztán játszottunk kicsit a babarészlegen.

De aztán hamar kimentünk terepre :) Anyukája és apukája az üzletet intézték, mi meg felfedeztünk mindent. Dundulka boldogan és bátran vágott neki az útnak és a kedvencei első körben ezek a nagy, lógó labdák voltak, szaladt oda hozzájuk.

Rögtön felmentünk a legfelső szintre, a harmadikra, mert láttunk ott egy kislányt és hátha barátok lesznek, gondoltam, de mire felértünk eltűnt. Így egyedül indultunk felfedezni az akadályokat. Ezen a pallón magától átment, én meg nem győztem pislogni és sietni utána. Egyrészt nagyon magasan voltunk, a palló keskeny volt és bár leesni nyilván nem tudott, azért a hálóból se akartam kibogozni szegényt. De nem is kellett, nyílegyenesen átment rajta, eszébe se jutott a hálóba esni. Szerintem nem nézett le, ezért lehetett, hoyg meg sem torpant a magasság miatt. Nagyon ügyes volt.

Átérve kicsit megpihent és elgondolkodott, merre tovább.

Találtunk két forgó oszlopot, tetszett neki.

Aztán kitalálta, hogy ő itt egyedül akar lemenni. Ez tényleg ilyen meredek volt, ahogy  a képen látszik. Direkt ügyeltem rá, hoyg élethűre fényképezzem. Nem is értem Cuculka mit gondolt, de nagyon határozottan adta elő az elképzelését, h akkor ő itt indulna is le, engedjem csak el. Gondolta rám ijeszt egy kis sivalkodással, meg orrfelhúzással és akkor elengedem, de persze nem. Végül levittem a kezemben, de nem volt könnyű meggyőzni, h ez így lesz a legjobb. Cuculka. Lent elég boldog lett a teljesítményünktől és nyakig merült a sok labdában. 

Dundul nem bírta ésszel felérni, hogy miért nem tudja a hálón keresztül kiszedni a labdákat. Be is idegesedett kicsit, de aztán megjelent anyukája és apukája, és elterelődött a figyelme.

Apukája kitalálta, hoyg lecsúsznak a naaagy, felfújhatós csúszdán. Anyukája nem akarta engedni, mert elég veszélyesnek tűnt a felmászás, meg nem tűnt kisbabakompatibilisnek az egész. Itt egyezkednek a szülei, hogy mi legyen, Dundul meg engem kérdezett, h mit szólok ehhez az egészhez.

Először úgy tűnt, hogy apukája a nyakában akarja felvinni, de hamar kiderült, hogy ez nem fog menni. Aztán a köteles részen feljutottak valahogy.

És így csúsztak. Kétszer is. Dundul nem ijedt meg, örült nagyon. Utóbb kiderült, hoyg ez nem kisbabának való egyáltalán, és nem szabad ilyesmin csúszkálni, míg nagyobb nem lesz. 

A százlábú lábát mindenáron haza akarta hozni. Rángatta, emelgetni próbálta, de csak nem jött, mire jól elkalapálta a kis praclijával. Szerintem azt hitte, hoyg labdák.

Így vigyorogtunk, miután jól kijátszottuk magunkat.

Hazaérve nekiült ebédelni. Mamája főzött neki finom zöldséglevest. Kapott bele husit is és csak úgy falta. Éhes is volt biztos, mert játék se kellett hozzá és mindent megevett. Egyszer csak eszébe jutott, hoyg koccinthatnánk. :)

- Biztos víz volt a cumisüvegemben? Úgy megrészegültem a koccintások után...

Ebéd után siettünk olvasni és aludni, mert Gréti nagyon elfáradt a nagy játszóházazásban. Anyukája megkérdezte, ki olvasson neki, erre hátrafordult és határozottan rám mutatott. Mindent ért, nincs mese! Jött Toto papa is olvasni. Először aranyosan beszélgettek a napszemüveges lányokról, akik a lányos könyvében vannak, de aztán Dundul egyszer csak fogta magát és hátat fordított a papának a könyvével együtt és csak mi nézegethettük ketten. :D Mire gondolhat ilyenkor? Olyan jó lenne tudni.

Persze lehet, hoyg csak azért csinálta, mert rájött, hoyg a papa nem lány, mi meg ezt a könyvet olvastuk... 

Aztán miután kiolvastuk, készített saját kezűleg egy szelfit.

Ezek után maratoni hentergésbe kezdett rajtam. Mint valami nagy párnán, úgy helyezkedett aranyosan. Eléggé kellett nevetnem rajta, de inkább szóltam anyukájának, hoyg jöjjön, mentse meg, mert már nagyon álmoska.

Erre, mire anyukája bejött, feléledt és elkezdett kikukucskálni a redőny alatt. Aztán játszott a függönnyel aranyosan. 

Jó sokat aludt, több, mint 1,5 órát. Ilyen pofácskával ébredt. Azzal kezdte, még hunyorogva, hogy nézzem csak, a cicája a földön van, vajon mit csinál ott.

Szegényke így álldogált és nem igazán tudta, hoyg most akkor már felkelt, vagy még nem.

Én öltöztettem, mert vittem neki meglepetés katicaláb harisnyát. Még öltözés közben is csak nézett maga elé bambulkán, félálomban volt.

De aztán felébredt és rám szólt, hoyg öltöztessem már fel a fényképeim készítése helyett, mert vár rá a nagyvilág a nappaliban. Jóóó. :)

Katicababa.

Indulunk a nappaliba, ahol várja őt a vendégsereg.

Csak még előtte kitörögette az ujjamat. Ezt csinálja egy ideje, hogy hajlítgatja az ember ujját. Általában nyújtva és teljesen természetellenes irányokba. És ezt olyan elmélyülten tudja előadni, hoyg nincs kedve szólni az embernek. a képet nézve nem is értem hogy áll az ujjam... Mondjuk fájni nem fájt, bárhova is hajlította.

Nem tudta, hogy vendégek érkeznek, így nagyon meglepődött és megörült. Ébredezni beült még a hintájába, ahol mindenki csodálhatta a katica ruhájában és a balettcipőjében. 

A barátai is vele voltak.

A babája új bodyt kapott. De hiába mutattam neki, nem értette miről beszélek. Nem baj, ez a ruha legalább nem lóg rajta és kulturáltan néz ki.

Míg mi ebédeltünk, ő mandarinozott.

Aztán ment a mamájához és a dédihez aranyoskodni.

Ma tartottuk a dédi névnapját. Apukájától egy csokor virágot kapott. Gréti nagyon figyelt, hoyg mi zajlik.

Utána a mamája adta át az ő virágcsokrát. Gréti ment segíteni neki, apukájától elleste mit hogy kell csinálni.

Aztán ment anyukájához egy kis csücsörítésre. Ahhoz nagyon ért.

Utána átadták a mamával együtt a dédi igazi ajándékát. Dundu nagyon izgult, hoyg mit kap a dédi. Egy szép Párizsos ágyneműt! Grétinek nagyon tetszett, ahogy a dédinek is, mert emlékezett, hoyg jártak ott a Dundulka mamájával nyaralni pár éve és nagyon tetszett neki.

Grétit nagyon felizgatta ez az ajándékozás téma, ment gyorsan, hoyg megbeszélje ezt a mamájával. Hogy ők átadták az ágyneműt és ő vehette ki a zacskóból és hogy milyen szép!

Aztán huncutkázott a dédivel, mert ő ilyen kis huncutak, meg aranyos.

Én is átadtam az ajándékom, egy képkeretet, tele Grétis képekkel, amiken vagy egyedül, vagy a dédivel, vagy velem szerepel. Nagyon örült neki a dédi és Grétinek is tetszett. Hosszan tárgyalták, hogy ki kicsoda a képeken és Gréti meg is mutatott mindenkit élőben is. A végén annyit kérdezgette a dédi, hoyg Gréti elvesztette a fonalat, nem értette, hoyg ha megmutatott mindenkit már pont százszor, akkor mért kell még százegyedszer is. :D

Gréti anyukájától egy határidő naplót kapott, amit ő választott ki a múltkor a könyvesboltban. azért volt olyan szép. Rózsaszín és szívecskés.

Itt épp az a kérdés, hol a dédi és mivel Dundulka okosan megmutatta őt, kapott egy nagy puszit az okos kis fejire.

Grétinek nagyon tetszettek a virágcsokrok, mindenáron meg kellett nézni közelről is. Megfogdosott minden virágot egyesével. Először óvatosan, de aztán kezdett bevadulni :) Akkor visszakerült a vázába a virág.

Kaptunk képet a kisöcsijéről, ami tegnap készült róla. A képek tanúsága szerint egész biztos, hoyg fiú, efelől nincs kérdés :)

Ezután beszélgettek a dédivel a kardigánja gombjáról. Majd valami kis semmiségen véleménykülönbségen volt a mamájával, de a dédi megnyugtatta. :)

- Ott a Toto papaaa. De jaj, nem merek odamenni, csak messziről huncutkázni vele.

Míg mi sütiztünk, ő a rizsvirágait eszegette. Elég hamar lecsúszott neki...

Nemrég beleszerelmesedett ugye az anyukájába. Elő is adta a bújós cica jelenetét, mikor feltettem mellé a fotelbe. Biztos annyit hívta az anyukája Cilának, Cilacicának, hoyg megcicult. :) Aranyos nagyon, ahoyg bújik hozzá, hajtja rá a kis fejét. Pontosabban csapkodja rá, óvatoskodásnak ott nyoma sincs. :D  Kiscila.

- Gréti, hol a kisbaba?

Nem akarta megmutatni, pedig meg tudja, csak mikor huszadszor lett megkérdezve, akkor jól beletenyerelt a kisbabába :) Reméljük odébb úszott az öcsije.

Aztán végül megmutatta hol a kisbaba. Ott, ő maga! Igaza is van. Ő a Kiscila.

Miután mindez tisztázódott, lelépett.

Jött hozzám olvasgatni. Kizsbaba.

A végén, miután mindent kiolvastunk és mindent elhajított, jól megpuszilgattam a kis pofáját, meg a kiscica nyakát.

Ezután jött egy erkélyajtópárkányra ülős jelenet. Elsőre sikerült szépen leülnie rá, de pont nem tudtam lefényképezni, csak az utána következő meddő kísérleteket. Elsőre még tudta, hoyg simán oda kell menni, megfordulni és lecsüccsenni. Kész. De aztán arra gondolt, inkább úgy csinálja, ahogy az ölembe szokott ülni: felteszi az egyik lábát, aztán megfordul és úgy ül le. Na ez a keskeny párkányon nem működött, de nem akarta elhinni és sokszor újra próbálta, hátha.

Végül leült így és úgy csinált, mint aki végig pont így akart leülni, eszébe se jutott a párkányra :)

Aztán segített neki a mamája és végre sikerült. Fú, de vigyorgott a kis feje. Modellkedett is gyorsan.

Itt pedig gyakorolta a jól nevelt kislányos ülést, kecsesen.

Ezeken kívül a két kis hisztirohamáról kell beszámolnom. Mindkettőt nekem címezte. Az elsőre nem is emlékszem annyira, de talán állt a kanapé mellett, ahol a mamája és a dédi ültek, én meg elmentem mellettük. Senkihez se szóltam, rájuk se néztem, más dolgom volt. Erre beráng a kisbaba :) és sivalkodik. A másik akkor volt, mikor segíteni akartam neki leülni az erkélyajtónál. Topogós rohamot kapott, zavart el. Cucu. Igaziból nem a hisztikéje zavar, mert a kizsbaba ilyen és kész. Hanem, hoyg néha érthetetlen helyzetekben adja elő. És akkor mi, megy tovább az ember, vagy hogy? Ezek a kisbabák! Így utólag az erkélyest értem, egyedül akarta csinálni. Na de a másik eset! Kiscucu. Ja, a játszóházban is hisztikézett, mikor egyedül akart lemenni a meredek falon, de az is érthető, meg ott végül elfogadta, hogy leviszem, máshogy nem lehet. Nem lehet könnyű kisbabának lenni. Mindent jobban tudnak, a felnőttek meg csak korlátozzák őket.