GRETI blogja

Ma Dundul délutáni alvása után érkeztem vigyázni rá, mert a mamájának dolga volt. Kaptam finom ebédet és persze Cucul is pont akkor lett éhes, ahoyg szokott. Most elég komoly volt a helyzet, nem hisztizett, ahogy szokott, hanem komolyan kezdett elborulni a kis agya. :D Mindezt szép csöndben, egyre sötétülő tekintettel.

Nagyon megnyugodott, mikor kapott kölesgolyót uborkával. a tekintete is hamar meglágyult szerencsére.

Utána mentünk sétálni. Így várta a lépcsőn, hoyg kitoljam a babakocsiját a tárolóból. Látványosan azt tervezi, hogyan fogja előre vetni magát és megszökni :D Erre aztán nem került sor, mert résen voltam.

Ilyen boldogan indultunk neki az útnak. Az se szegte kedvét, hoyg útközben hívott a mamája, hoyg a nagy játszótér zárva van, így a közelebbi, kisebbre mentünk. 

Lefényképeztem anyukája autójával :)

A játszótéren homokozással nyitott.

Nagyon élvezte és nagyon profi már. Markolássza a homokot, paskolja, tapicskolja, botokkal karcolgat bele. Úgy csinál, mint mikor mi készítünk neki formából homokművet, de nem tesz homokot a formába, csak lefordítja, majd felemeli és néz elégedetten, szemöldökét felhúzva a homloka közepére és még nyög is hozzá, hogy milyen ügyesen csinálta, milyen szép a műve. Közben nincs ott semmi :D Ebben nagyon el tud mélyülni és megbeszéli magával a dolgokat közben. Nagyon aranyos.

Mikor felszabadult egy hinta, hintázott örömmel. Csak hamar ki akart szállni, mert meglátott egy hullahopp karikát és valamiért nagyon kellett neki.

De még mielőtt kivehettem volna, meghallott egy repülőt és már mutatta is. Nemrég meg még el se látott az égig :D

Aztán beültettem a hullahopp karika közepébe. Örült nagyon. Otthon derült ki, hogy a nagymamája gurította neki... Biztos azt akarta volna velem is csináltatni, de nekem eszembe se jutott. Főleg, hoyg így is elégedettnek tűnt.

Sokat mászkált körbe - körbe, felfedezett mindent. Közben végig hangosan magyarázott magában, hogy miket csinál. Nagyon fel volt pörögve és olyan gyorsan mászott, ahogy sose láttam.

Ez egy hajó részlet. Először az alsó szinten a kormánykerékkel matatott boldogan. Nem tudom minek örült annyira. Még épp befért.

Nagyon ment neki a dömperezés is.

Ilyen szépen lapogatja a homokot és örül közben.

Profin tud rombolni is. :)

Itt nem nagyon értette egyikük se, hoyg mi a helyzet. Cucul még kicsi valahogy ezekhez a játszótéri szituációkhoz, így csak nézett. A kislány kicsivel idősebb volt, ő már azért fenyegetően felhúzta az orrát is, hogy ő akar dömperezni, Grétike mehet odébb :) Aztán persze nem lett feszkó, mindenki arrébb állt.

A kisfiú, bár nagyobb volt Grétinél, nem akart barátkozni és nyafkázott csak. Dundul megunta és eljött. A kisfiú meg nem tudott napirendre térni afelett, hoyg mászott. :D

Nézte a nagy kislányt, hogy homokozik.

Aztán fel akart mászni a hajó tetejére is. Én tettem fel persze, de úgy csináltam, mintha ő mászna. Boldogan nézelődött körbe. Aztán még kukucskált is és mikor le akart jönni letérdelt, megfordult, ahogy otthon a kanapén megtanulta és úgy mászott le! Ilyen ügyest! Persze nem ő mászott le, hanem én csúsztattam le, de neki ez nem tűnt fel, büszke volt magára.

Aztán jött egy aranyos kisfiú, aki ismerős volt nekem. Megkérdeztem a nevét és igen, találkoztunk már vele, ő Bélus, aki múltkor kölcsönadta Grétinek az autóját a másik játszótéren. Most a nagymamájával volt, nem az anyukájával. Miután Gréti lejött, ő volt a soros, Dundulka lentről figyelte. Később ő is felment, ketten topogtak ott.

Jó nagyokat csodálkozott a rolleren, tetszett neki. A kerekét is megmutatta.

Annyira látványosan jól érezte magát, hoyg azt hittem sose indulunk haza. Mondjuk én is jól elvoltam, eszembe se jutott, hoyg indulnunk kéne. Aztán egyszer csak szólt, hoyg elég volt. Rögtön érteni lehetett, hogy mit szeretne, így betettem a babakocsiba és eljöttünk. Kislánykéz.... És itt már letisztítottam, amennyire tudtam.

Nagyon boldog volt, hogy rátehette a kupakot az üvegre.

A hazaúton pedig foghatta a kulcsot, abban mélyült el, szinte egész úton.

Mire odanéztem, felhúzta a kezére a csizmám. (???)

Huncutkodva henyélt a kanapén. Olyan ari.

Sokat mászott ma rám, vetette magát jobbra-balra, aranyoskodott, ült az ölembe, lábamra hajtogatta a kis fejét, ha mellettem állt, én meg ültem. Nem is nagyon akart sokat játszani, csak hintázott egyet, rajzoltunk kicsit, megnéztünk egy mesét, ja, meg bújócskáztunk kicsit anyukájával hármasban, aztán olvasni kellett neki. A Kerekítő című könyvét olvastatta ki, amihez cd is van és nagyon szereti hallgatni, míg a felnőttek épp, hogy nem mennek Dundának, annyira lehangoló az egész. Olvasni egy fokkal jobb volt hangulat szempontjából, de a pár soros kis "verseknek" se fülük, se farkuk, és rímet is csak elvétve találni bennük. És ezt akkor kiolvastam neki másfélszer. Ő meg ült mellettem a babzsákon és úgy figyelt végig, ahogy sose szokott. Vagyis ilyen hosszan nem szokott. Sőt, nem is engedi, hoyg bármit felolvassunk, inkább csak azt kéri, hoyg nevezzük meg a dolgokat a könyveiben. Most nem lapozott türelmetlenül, ahoyg szokott, hanem ült és hallgatta figyelmesen. Érdekes volt. Meg persze cukker.

Előtte énekeltem neki a Süsüt, de attól egy idő után elmenekült :D Rájöttem, hoyg a szöveg ott van a könyvben, amit múltkor kapott a déditől, a dallamot meg kb tudom. Még gyakorlom majd, hátha megtetszik Dudnulnak. Mondjuk ha ismerné a mesét, nyilván más lenne a dolog, de hát ahhoz még kicsike.

Még annyit, hogy ma velem nagyon aranyos volt, a mamájával is, anyukájával és apukájával mérsékelten. Ma nekik visított, bőgött krokodil könnyeket hullajtva. Anyukájának azért, mert produkcióztatni akartuk, hátha fel tudom venni videóra, hoyg már tényleg tud pár lépést tenni. Én ma láttam legelőször, előlem eddig titkolta ezt a produkcióját. A szülei hálójában állt és megfordult(!), majd lépett asszem kettőt. Ledöbbenve álltunk és néztük. Jól megdicsértük, de nem nagyon értette miért. Na és gondoltuk, hátha most majd még megy, de nem, csak bőgött, mikor anyukája fogta, hoyg majd induljon el felém. Hát el is indult, bömbölve és mászva :D

Később az előszobában voltam Grétivel, a combjaim közt az új labdája. Én észre se vettem, de ő igen és mivel épp állt, elindult felém és odajött! Lépett vagy négyet is! Jól megpuszilgattam, megdicsértem, de ügyes vagy Gréti, nahát és hoyg idejöttél csak úgy hozzám! Aztán azért még mielőtt nagyon elragadtattam volna magam elkezdett leguggolni és akkor kiderült, hoyg a labdáért jött olyan elszántan :D Jót röhögtem. 

És még később az este folyamán is lépett vagy hármat a nappali közepén. Ezt látta a mamája, az apukája és én is, de felvenni ezt se sikerült persze. Na majd nemsokára biztos összejön. Ügyes, hogy már nemsokára jár, de olyan ari az is, ahogy mászik. Kiscila.

Na és apukájának meg azért bőgött, mert nem akart eleinte játszani vele, hiába volt a kedvence, a borsókázás. Csak jött oda hozzám, hogy védjem meg. Mivel ez általában csak a megszokott hisztike, apukája ilyenkor viszi és Dudnul meg ugye már röhög is. Na de most valamiért nem, hanem nagy sírásba kezdett, nem tudni miért. Nehezen kezdett csak vigyorogni. Aztán elkezdtünk fogócskázni és akkor végre tényleg örült, hoyg milyen jó sora van és mennyi vicces történik vele.

A nap vége elég csetlős-botlós lett, valamiért mindig kicsúszott a lába, eldőlt, elhasalt, semmi se jött neki össze. Bújt a mamájához, hozzám. Végül kiderült, hoyg már nagyon-nagyon éhes volt és már a vacsora szó hallatára is sokkal jobban lett, erőre kapott. :)

Ja, és még az volt, hogy nagyon kicsit beütötte a hintájába. Ilyenkor persze néz, hoyg mennyire súlyos a sérülése. Mondani mondtuk anyukájával, hoyg semennyire, inkább csak megijedt, de én közben megsimogattam a fejét, ahol beütötte, mire úgy megsajnálta magát, hogy nagy sírásba kezdett és nehezen nyugodott meg, hoyg tényleg nem esett nagy baja, higgye el. Kis aranyos.

A kisöcsije első szett ruhái. Anyukája kérte, hoyg ha van, akkor vigyem már neki, hogy tudja, hoyg van ruhája, várjuk, lesz miben tartani a kisbaba testit. Meg hogy állítólag jobb, ha neki is kedveskedek, mint a Grétinek anno (meg ugye most is...), ha azt akarom, hoyg szóba álljon velem. Sajna ennyitől még nem derült ki, hogy szóba áll.e velem, állítólag, mert ő fiú, ő más. Na, kíváncsi vagyok. Minden esetre a legaribb ruhácskákat vittem neki. Az elsőben vicceskedhet majd, a másodikban elegáns helyeken jelenhet meg, a harmadik meg pihepuha és meleg, hűvös nyárestékre. Egy szava se lehet.