Azt hiszem kivarrtam magam idénre. Ígértem Grétinek és egyben az öcsijének is egy hálózsákot, mert nem lehet kapni vékony anyagút, ujjatlant és nagyot. Így összevarrtam egy hálóingem alját egy póló tetejével, tettem bele egy cipzárt és el is készült. Jó csufka lett sajnos. Gyönyörűre akartam, de nem könnyű pamut anyagot varrni, így igen nagy elcsúszás lett a cipzárral. Remélem a dédi meg tudja szakérteni, elvégre varrónőnek tanult. Máskülönben nem tudom a kiscucuk hogy hordják majd.
Le se mertem fényképezni, mikor elkészült, annyira félrevarrtam a cipzárt. Most is csak egy féloldalas képet merek feltenni, már a modellen. Kíváncsi leszek a sorsára.
Kiscucut nem nagyon izgatta. Először hisztikézett, hoyg a párologtatót szerelhesse, aztán meg boldog lett, mikor megkapta kompromisszumként a bébiőrjét nyomogatni.
Ez a tavaszi farmerja, és direkt piros az öve, hoyg majd szépen összhangban tudjon öltözni a kistesójával, akinek már most van pár piros ruhája. Ennek gumit kellett húznom az aljába. Szerencsére semmi varrás, de ezzel is megszenvedtem.
Az alvás és a ruhapróba után siettünk az Árkádba a játszóházba. Jó messze parkoltunk, át kellett cipelnem őt az egész plázán, a játszóház bejárata meg úgy el van dugva, hoyg majdnem nem lett semmi az egészből. Anyukája oda se talált. Lemaradt a bicegés miatt, aztán meg túlment... Dundulka kiabálva mászott be a játszóházba, nagyon ari volt, ahoyg örült. Mire anyukája odaért, mi már kipróbáltunk egy óriás gurulós zebrát, és bevetettük magunkat a játékok közé. Sok Dundullal egyidős baba volt, nem is láttam még ilyet. Ment hozzá barátkozni egy kisfiú és egy kislány is, aranyosan megsimogatták, de nem értette mit akarnak tőle, kérdőn nézett rám, majd később rám is mászott előlük. Gyakorolni kell még a barátkozást úgy látszik.
Ez a kislány elvette tőle a labdát, Dundulnak nem tetszett, de mit tehetett, csak lesett. Aztán valahoyg visszakerült hozzá, szorította is nagyon, csatakiáltás közepette.
Majd gyorsan eldobta az ellenkező irányba, hogy biztonságos távolra kerüljön a kislánytól :)
Megismerte a békát, de aztán nem érdekelte.
Ez valami fejlesztő trambulin, nem időzött rajta sokat, a többit ki se próbálta.
Nem sokkal Gréti előtt szó szerint felfutott ezen az akadályon egy vele egyidős kisfiú. Jó, látszott, hogy nem először van itt, meg ő már magabiztosan járt, na de akkor is. Erre Dundul odament és mint aki mindig ilyen akadályokon mászik, szintén felszaladt. Csak lestem.
Itt azért kellett segíteni, de milyen ügyes már!
Itt is egyedül indult el, aztán persze segítettem, de sajnos elterelte a figyelmét a mellettünk lévő tükörfal. Nem bírta levenni magáról a szemét és egyszerűen nem haladt a mászással. Így nekem kellett a munka nagy részét végezni...
Lecsúsztunk együtt ezen a hullámcsúszdán.
Egy nagy tigrist is kipróbált.
A hálót még mindig nem tudja értelmezni :) Hogy benyúl, de nem jön ki a labda, hiába rángatja.
Most is nagy kedvence volt ez a nagy lógó labda. Ráültetni nem engedi magát, hoyg hintázzon, de lökdösni szereti.
Sokáig hintáztatta jobbra-balra.
Észrevette lent az anyukáját.
Lábujjhegyre állva kokettázott vele.
Csipogott is neki aranyosan.
Aztán jött vissza ütögetni a labdát.
És ilyen ügyes, hogy a labdáról átfog a korlátra, úgy lépeget, míg mindkettőt eléri.
Aztán már csak a korlátot fogja.
És a nagy hír: Cuculka megtanult CSÚSZDÁZNI! Ez nagyon jó kis csúszda volt, széles, egyenes aljú, és az oldalfala is valahoyg pont jó volt. Gréti nem tudjuk honnan szedte hirtelen a tudományát, de (majdnem) mindent tudott a csúszdázásról. Helyezgette a kis fenekét, mikor fent ült, hoyg az egyenes ülő rész szélére helyezkedjen és elkezdjen lecsúszni. Előre hajolt, mert azt is tudta, hoyg úgy fog elindulni. Olvasta valahol? Vagy így ébredt, hoyg tudta? Döbbenet. És vigyorog, boldog. anyukája alig tudta visszafogni, míg beállítottam videora a telefont.
Becsukta a szemét :D
Büszkén szemlélte milyen magasról érkezett.
Nagyon sokat csúszott annyira élvezte. Itt elkezdte azt, hogy kapaszkodott és nem lehetett lebeszélni róla, pedig emiatt elfordult útközben, meg meg is égette kicsit a kezét. De mivel mindent jobban tud, végig így csúszott.
Büszke magára nagyon! Vigyorgott, mint a vadalma.
Úgy láttuk, hogy most élvezi a legjobban ezt az egészet. A labdáknak se örül mindig ennyire és nem is köti le őt ilyen sokáig. Most meg dobálta, nézegette, turkált benne, beleugrott, elfeküdt, próbált menni, csetlett-botlott, nagyon bírta.
Dobálja.
Henyél benne.
Kitartóan próbált felmászni a csúszdán. Mezítláb ment is volna neki.
Kevergette a labdákat hosszan. Aztán kivett egyet alulról.
Motyorászva ült :d Ez elég dundulkás, otthon is szokott ilyet csinálni.
Cucul. Henyél.
Ezen a ponton anyukája kiküldött minket inni. Pont két perccel azután, hogy én minden cuccot betömtem egy értékmegőrző szekrénybe. És akkor menjünk ki és szedjünk elő mindent. Higgyem el, hoyg szomjas a Dundu. Jó. Kibumliztunk, kipakoltam, majd a Cucuka lendületből lökte el a cumisüvegét, esze ágában nem volt inni...
Visszafelé egy akadályon akart átmászni. Odahívtam anyukáját, hogy nézze meg. Jó. Odajött és le akart ülni, mire inkább elesett. Két mankóval, szakadt bokaszalaggal, kisöcsivel a hasában.
Dundul mit se aggódott, ő szépen elsétált.
Aztán mászott.
Hogy több baj ne érje, anyukája inkább ott maradt a földön ülve a délután további részére.
Szeretett csak így üldögélni a labdák közt.
Végig vigyorgott magában.
Elővette a csücsört is, hátha azzal fel tud menni a csúszdán.
De nem. Visszacsüccsent az aljába, de akkor is csak somolygott magában.
Megint megkeverte a labdákat.
Újabb csücsörkés kísérlet, hátha feljut.
De nem, így aztán jobbnak látta, ha beveti magát a labdák közé.
Elcsodálkozott, hoyg ott fekszem a labdák közt.
Gondolta odajön...
De inkább pofával beesett a labdák közé.
És így került elő :D Röhögve. Dundulka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése