Ma nagyon hívott Gréti anyukája, hogy menjek foglalkozni a babával, készítsem fel a hétvégére, jelentsen ez bármit is. Siettem is, de végül pont apukájával együtt futottam be. Megegyeztünk, hogy ő viszi sétálni, mi meg játszottunk picit, míg nem indultak. Első körben nagyon hosszan pakolászott a táskámban, miközben az előszoba padon ültünk a sötétben. Egyszerűen imád a táskámban kotorászni.
Aztán gyorsan építettem egy bunkert, mert azt gondoltam, most már érti a lényeget, mióta szeret az asztal alatt üdögélni. Ja, és pont mondta anyukája és nagymamája, hogy beült egyedül is ebbe a sarokba és onnan vigyorgott kifelé, hogy milyen aranyosan elbújt. Úgyhogy a bunkernek jönnie kellett. Előbb bebújtam én és mikor hívtam aranyosan jött utánam. Nem szaladt ki azonnal, hanem szépen lekuporodott ő is, bár állva is pont elfért. És akkor hívtam mindenkit, hoyg keressenek meg minket. És Dundulka olyan aranyos, volt, mert nem mászott elő, hanem csak óvatosan kukucskált ki :D Aztán miután mindenki megtalált minket, előmászott. Alakul. Szerintem hamar ráérez az ízére, főleg, hoyg néha látványosan szeret elvonulni kicsit és magában lenni.
Nem akart addig felöltözni sétához, míg meg nem nézhette a babakönyvét. Hiába látta most már másodszor, elkerekített szájjal és szemekkel hápogott és sikongatott végig, hogy jééé, ő van benne, meg az összes barátja is: Pöttyös Panni, Csibe, Katica, meg nagy pöttyös lufik és a családból is mindenki. Anyukája kicsit ki is röhögte szegényt, hogy milyen ari.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése