2016. február 10., szerda

Gréti állítólag egész nap rosszkedvű volt és csak sivalkodott, nem hagyta a nagymamáját dolgozni. Csak azért nem értem mert közben két, teli pofával vigyorgós képet kaptam róla. Egyiken az anyukája mellett hentereg a kanapén, a másikon pedig a konyha rácsnál áll és röhög a nagymamáján, ahogy dolgozik a robotgéppel. Szóval tulajdonképpen nem tudom, hogy mi igaz a Gréti állandó rossz kedvéről szóló történetekből.
Mikor én megérkeztem, akkor már nagyon aranyos volt. Ült az anyukája ölében a konyhaasztalnál és falatozgatott. Ahogy meglátott nagyon megörült, elkezdett sikongatni és rugdosni a kis lábaival és szaladt elém. Fel kellett venni azonnal és mentünk üdvözölni a táskámat is, amibe ugye szerelmes. Szeretett volna vele játszani, de mondtam, hogy egy kicsit később, most játsszunk mást. Nem csinált belőle hisztit, aranyosan jött utánam a nappaliban.


Játszottuk a szokásos játékokat, ki-be pakoltunk a kis játék szatyrába: zöldséget, banánt, tojást, meg mindent, ami a kezünk ügyébe akadt. Labdáztunk, hintáztunk, ugrált a fotelről, rajzoltunk, ilyesmik. Aranyosan hallgatott velem zenét, de tényleg, hogy közben nem csinált mást. Térdeltem a földön a bolyhos fehér szőnyegen a szülei hálójában, ő meg ült a combomon. Nagyon ari, ahogy oda felmászik és elhelyezkedik ügyesen. 3-4 számot is végighallgattunk, mielőtt megunta. Teljesen megdöbbent, mikor meghallotta az egyik számban a malac, a boci, a kecske, a kutya és a cica igazi hangját. Csak úgy forgatta a kis fejét, hoyg ez most mi.

Csinál két új dolgot:
1. észreveszi, ha fordítva nézi a könyveit, magazinjait és megfordítja jó irányba.
2. ütöget. Aranyosan, óvatosan, közben vigyorogva nézi, hogy akkor ezt most lehet-e vagy sem és mikor határozottan rászóltam, hoyg nem, mikor kicsit erősebben paskolgatott, akkor aranyosan somolyogva rám hajtotta a kis fejét. Hát milyen aranyos már!

Valamiért egyszer csak beleraktam Cucult a nagy, zöld babzsákba. Általában nem marad meg benne különösebben, de most alfába került azt hiszem, mert jó sokáig elhevert benne, amit csak néha szakított meg egy-két bekiabálással. Alapvetően csak nézett maga elé elmerülten, vagy a kis ujjait babrálta és azt nézte. Közben videózta, ezért beiktatott pár nevetést is, hoyg legyen jó kedvem nekem is.

A modell lamantin pózban. Ezt ítélte meg leghatásosabbnak. És tényleg, mint akit beigazítottak :)


A végén kicsit elbohóckázta, de olyan fixre volt süppedve a babzsákba, hogy a testhelyzete mit se változott közben.




Aztán vergődött kicsit csak úgy a saját maga szórakoztatására, amitől lejjebb süllyedt, de ez is tetszett neki, folytatta tovább a meditálást. Anyukája azt gyanítja, azt gondolhatta, hoyg az anyaméhben csücsükél, azért tetszett neki annyira. tény, hoyg jól elvolt.





Aztán kiderült, hogy este jönnek nézni a lakást esetleges vásárlók. Így aztán gyorsan munkába álltunk mindketten a nagymamája vezénylése alatt. A nappali rendbe rakását ugyan teljesen rám bízta (sajnos nem készült előtte-utána kép, pedig megérte volna), de a szobájában már segített ügyesen. Okosan igazgatta a piros ágytakaró plédet, hoyg szépen álljon. Igazán büszke volt magára és a műre. És még azzal segített, hogy miután megkértem, nem pakolta le az épp helyükre rakott dolgokat.



A nagymamájával a fürdőt takarították ki. Kapott egy szivacsot és sikamikált kicsit a kádban komoly arccal. Felvettem videóra is, és annyira megdöbbentő, hogy már tényleg mindent ért, azt is, ha cifrázzuk a mondandónkat. Most is pl, nem azt mondtam, hogy: Gréti, mosd ki a kádat!, mait esteleg oké, hoyg ért, hanem megkérdeztem tőle, hogy: Gréti, megmutatod hoyg kell kimosni a kádat? És érti ezt is. Ugrott azonnal szó nélkül és mutatta hogy kell. Hihetetlen. Utána okosan hallgatta, ahogy a nagymamája megdicsérte.


Utána hűtőajtót mosott. Be is vizeztem a szivacsát, hoyg valóban legyen haszna :) Aztán feltörölte a padlót. A mamája a konyhában dolgozott, ő az étkezőben. Annyira belendült, hogy a végén a babzsákról is le akart törölni egy foltot.


Épp mindennel végeztünk, mikor befutott az apukája. Volt nagy öröm! Dundul ilyenkor rögtön sapkára megy :D És hát pont úgy fest benne, mint apukája kiskorában.


Aztán guggoló gyakorlatokat végeztek, mert a sport fontos és együtt sportolni jó.



Aztán Dundul, mindenben kifáradva jött hozzám. Még mindig én vagyok a ház. Pont a tenyeremig ér. Tényleg, nincs is magasságmérője!


Kicsit elfáradtunk a takarításban...


Az este egy részét apukája nyakában töltötte bambulka arccal. Nagyon ari.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése