GRETI blogja

Hétvégén nem találkoztam Dundulkával, csak a szüleit és a nagymamáját tudta így boldogítani. Szombat este hívott az apukája, hogy mondjam meg miket szoktunk játszani a nagy fagyöngyös nyakláncával, mert bármit próbálnak vele, csak sivít, de látszik, hogy azzal szeretne valami számukra érthetetlent kezdeni. Nem tudom megoldódott-e a probléma, mert csak egyszer-kétszer játszottunk vele, és semmi extrát, csak felfűztük. Annyi talán, hogy volt, amikor mondtam melyik gyöngyöt adja: napocska, katica, levél, virág, stb és néha ő fogja a gyöngyöt én meg átdugom rajta a madzagot. Vagy ő húzza ki a végét.

Biztos azért gondolták, hogy lehet valami titkos játékunk, mert múltkor meg azon kapott sivítórohamot szegény, hogy anyukája valószínű nem jót mondott a malac hangjára az egyik könyvében. Én néha mondom azt is a röf-röf mellett, hogy uiiiiiiii és talán ezt követelte szegényke, de igaziból sose derült ki. Szegény babák, de tényleg, hogy nem értjük mindig mit akarnak, ők meg csak kötik az ebet a karóhoz, jogosan.

Olvassák anyukája képes krónikáját a mamájával.

Csapatostul hintázik a barátaival.