Cucum ma jobb hangulatban volt szerencsére, bár a mamáját állítólag lenullázta délelőtt. Nem engedte semmit csinálni, ment utána, lógott rajta. Velem egész kedves és mosolygós volt, pont akkor kezdett kifordulni magából, mikor jönnöm kellett el, úgyhoyg ezt ma megúsztam. Szokás szerint azzal kezdtük, hogy ő rajtam kívül külön üdvözölte és örömmel szeretgette a táskámat. Nem tudom miért van ennyire oda érte, de nagyon szereti, attól is boldog, ha hozzá érhet, nem még hogyha bele is nézhet.
Ezután uzsonnázott. Azt kapta, amit kikönyörgött anyukájától reggel. A saját reggelije nem kellett, csak ez a műzlis pép. Na, most, hogy ezt kapta, megszagolni se volt gusztusa, nemhogy enni belőle. Fordult el, szorította össze a száját és semmi, de semmi hajlandóságot nem mutatott az evésre, hiába halmoztam el játékokkal is.
Kapott aztán mandarint körtével. Ez tegnap nem kellett neki egyáltalán, ma boldogan ette. Tud válogatni ez a Cucu, nagyon tud. Közben mutogatta boldogan az almát a telefonomon.
Míg ő uzsonnázott, a nagymamája porszívózta a szobáját. Már evés közben is izgatta ez őt nagyon és ahogy végzett szaladt oda nagy tenyércsapásokkal. Nem volt éppen halk, a mamája mégse hallotta a porszívó zúgástól és úgy megijedt a Dundutól, mikor kivágta a szobaajtaját és bevágtatott, hoyg hangosan felkiáltott. :D
Mentem megnézni mi ez a hangoskodás, Dundul meg jött elmesélni.
A nappali porszívózásban ő is segített, megszerelte a kerekeket, az indítógombot. Aztán a hintájában ülve várta ki, míg a mamája végez. Úgy szereti a porszívót, hogy szívesen dugja a ki kezét is a porszívócső lyukába, hogy a mama kiporszívózza :)
Ezek után szelfiztünk. Most a kacsát is bevettük. Az első képen még jól szerepelt, de a többin.... Gyakorolnia kell még. Bezzeg mi, mi igazi profik vagyunk már, cifrázni is tudjuk, nem csak nézünk bután.
Aztán gondoltam egy nagyot és úgy döntöttem, eljött az első bunkerépítés ideje. Előre lelövöm a poént, csak én gondoltam így. Én ugyan jót bunkereztem és első nekifutásra Dundu is sietett utánam és bebújt mellém, de nem értette mire való az egész és a jövés lendületével ment is ki. Bunkerezhettem egyedül.
De mivel egyedül bunkerezni nem nagy élmény, betettem a barátait, hátha velük nagyobb kedve lesz ehhez az egészhez. Nem lett, sőt berágott rám, hogy az engedélye nélkül programot szerveztem a sleppjének. Azonnal szaladt és kimenekítette a kutyáját dühös kiáltás közepette. Rosszallását megerősítendő csúnyán is nézett rám. A kacsa valamiért maradhatott. Hát így.
Ja, és módszeresen letépkedte a falmatricáját. Amit nem, az elkezdett lehullani magától. Így a mókus is. Félbehajtva leledzett már jó ideje, Gréti meg mindig mutogatta, hogy nézzem mi lett vele. Mivel olyan szívet szaggatóan mutogatta, a Mókuska, mókuska, felmászott a fáááára. Leesett, leesett, eltörött a láááába kezdetű dal kíséretében visszaragasztottam neki. Nem ma egyébként, csak most jutott eszembe a sztori.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése