GRETI blogja

Nem tudtam hogy és mikor találkozunk ma Dundullal, de aztán ez kora reggel 3/4 10-kor meg is oldódott, mert hívtak, hoyg a mamája sürgősséggel fogorvoshoz megy, az anyukája ugye már eleve korlátozott mozgású a bokája miatt, szóval kell egy ép tag a személyzetéből, siessek. Mivel a mamája már elindult, mielőtt odaértem, Grétit a kalodájában (=etetőszék) találtam, anyukája max ott tud rá felügyelni. Gréti nagyon megörült nekem, szaladt a kis lábaival helyben ülve, hoyg végre megmentem.

Kapott egy macis sapkát tőlem játszani, de az is lehet, hogy tavasszal tényleg hordhatja.  Tetszett magának benne, de aztán mégis hamar levette.

A művésznőnek most ez a kedvenc sapkája. Maga tette fel ilyen vagányan, természetesen. 

Építettem neki könyvekből egy karámot, mert olvastam, hoyg ez már érdekelheti. Hát jelentem, annyira nem érdekelte, hoyg bent ülhetett a barátaival. Mutattam neki, hogy lehet kinyitni a karám "ajtaját", de annyira az se ment át neki. Könnyebben megoldotta, nem hajtogatta a könyv egy oldalát, ahogy én javasoltam, hanem fogta és egy egész könyvet felkapva csinált magának tuti kijáratot és távozott. Én meg összeszedegettem utána a könyveket. Majd máskor. Anyukája szerint kuckózni is szerethet már ebben a korban, de annak ezek után nem futottam neki.

Anyukája nyugodt volt, hoyg ott vagyok és van kellő szórakozása Grétinek. Sokat bohóckodok neki, ő meg többnyire veszi a lapot és akkor így jól is érzi magát és el is fárad esetleg alvás időre. Most olyan jól sikerült a buli, hogy már a tápszer ivása közben elaludt és másfél óráig meg se moccant. Akkor viszont egy teljesen megizzadt kisbabaként került elő, remélhetőleg kiizzadta a betegségét. Úgy nézett ki, mint egy kis majombébi. Be is kellett bugyolálni, meg ne fázzon még jobban.

És ilyen csodás frizuja lett hajtörlés után. Eléggé röhögött magán.

Anyukája estére sült zöldséget készített és megmutatta Grétinek, milyen a sárga- és a fehér répa, hoyg majd tudja, mikor nézzük a könyvében. Boldogan rágcsálta. Egy (szerintem ma) szerzett új tudománya szerint a nagyobb darabokat kiszedte a szájából és nekem adta. Ma uzsonnánál történt ez először, mikor a narancsnak a végét kaphatta be, amit nem tudott valahoyg megrágni, vagy nem is tudom, és mondtam, vegye ki a szájából és adja oda. Meg is értette és idővel szépen odaadta. Ezek után adogatta a répát is.

Vacsorára üveges tökfőzeléket kapott, amin egy kisfiú képe volt és teljesen beleszerelmesedett. Mosolygott rá vadul, mutogatta, kedveskedett neki, beszélgetett vele. Nagyon vicces volt.

Életében először most kapott sült krumplit is, hát teljesen odavolt érte. Igaziból szerintem csak azért, mert mi is ezt ettük, mert egyébként ízetlen, sótlan, fura fagyasztott sült krumpli volt. Úgy ette, mintha hús lett volna. Óvatosan kellett adagolni és kicselezni, hogy a tök is csússzon. Bár az is ízlett neki, mert volt benne fokhagyma és az neki nagyon bejön. És ezek után még megevett valami gyanús kinézetű, állagú és szagú pépet, ami ebédről maradt. Éhes volt nagyon. Ja, ki ne hagyjam, hogy Cucudundu egyszer csak elkezdett a nagy mókák közepette nyűglődni, vonaglani, semmi se volt jó sehogy se. Ment anyukájához is, nyávogott neki, nem tudtuk mire vélni. Végül kiderült, hogy éhes volt már szegény, mert rég eljött az evés ideje, csak nem vette észre senki. Még jó, hogy ő észnél volt :)

Este aztán a nagymamája vacsorájából is ennie kellett, nem bírta ki kenyérhéj nélkül. Aztán idővel persze már rizstallért kapott, amin kicsit talán fennakadt, de mivel hinni akarta, hoyg azt eszi, amiit a mama, nem elégedetlenkedett végül, csak evett csöndben.

Aztán megbeszélték mik történtek a mamával a fogorvosnál, meg mi volt a Szamócával Veresen, és Gréti megmutogatta a homeos gyógyszereit is, amivel anyukája kezeli egész nap, hoyg meggyógyuljon.

Ha már gyógyszer. Ma többször is én adtam be Grétinek. Van, amit fel kell oldani vízben és megissza. Vittem a kis feles poharában, amiből szokta inni, de most nem volt hajlandó. Ilyenkor mindig valami trükk kell és meg is oldódik a probléma, ha szerencsénk van. Most az a trükk vált be, hogy előtte, eltúlzott mozdulatokkal átöntöttem a cumisüvegjének a kupakjába és máris boldogan kortyolta. Ezek a babák!

Ma nem tudtunk kimenni a levegőre, mert fújt a szél. Így bent csináltunk játszóteret. Csúszdázott a kanapáról a barátaival, többek között. Mondjuk valamiért most nem csúszik, hanem legurul inkább. A módszert mindig változtatgatja. Többnyire előbb ledobálja a többieket, de van, hoyg nem, vagy csak a babákat.

Aztán addig "szekíroztam", míg végre kb fel tudtam venni, ahogy párnásat játszik. Eddig mindig közbejött valami és már aggódtam, hoyg ez sose lesz meg. Mióta tanítottam neki továbbfejlesztette a játékot és nem kell konkrétan semmire se ráfeküdni, bár ha van épp kéznél, akkor lehet, hanem az is párnás játék, ha bármilyen módon hasonkuporgó fekvésbe helyezi magát. Nagyon aranyos. A videón (amiből a képeket kivágtam) mondjuk még tovább cifrázta, mert oldalra feküdt és úgy is maradt jó sokáig. Aztán második körben csinálta kb kuporgósan. Az egész performanszot viszont henyéléssel kezdte, nem tudom miért, de direkt "henyélt" jó sokáig :D és csak idővel párnázott, aztán megint szándékosan henyélt hosszan, majd újra párnásat játszott, Hát, ilyenekkel múlatjuk az időt.

Aztán a másik lángelme Dundu mellett, én, továbbfejlesztette a henyélését. Feltettem a kanapé háttámlájára és hát nagyon boldog volt tőle! Feküdt ott, mint egy kis virsli vigyorogva, aztán mikor eleget feküdt és legfőképp, ha én elfordultam (...), akkor gyorsan lehömpörödött. A henyélő modell. Itt már a modellség miatt blazírt az arckifejezése. Ez csak így menő ugye. Persze a fehér pöttyöket is meg tudja mutogatni a falon, ha valaki épp rákérdezne, hol vannak a pöttyök és ő épp fent ül.

Este nagy boldogsággal fogadta apukáját, aki jó későn ért haza. Szokásos módon szaladgáltak, bohóckodtak, Dundu lába meg se állt örömében, csak helybenrúgkapált, mai szintén nem régi produkciója. Meg akartuk mutatni a későn érkezőknek a henyélést, meg a barátokkal csúszdázást, de szegény Dundu addigra olyan fáradt volt, hogy csak nagyon szőr mentén adta elő és repkedett is a kis keze a végén hisztikésen, mert már ment volna olvasgatni inkább. Azért így is nagyon megtapsolták és megdicsérték persze.

Ja, volt még egy aranyos ma. Totó papa ugye azt állítja, hogy Gréti tud lépegetni. Na, gondoltuk kipróbáljuk anyukájával. Dundu pont a dj asztalánál zenélt, tőlem mondjuk 1 méterre. Hívtam, hoyg: Dundu, gyere ide! És annyira aranyos, hoyg azonnal, első szóra indult is! Persze esze ágában nem volt lépegetni, szépen leereszkedett négykézlábra és úgy sietett hozzám, gyorsan behuppant az ölembe (de ezt is olyan viccesen aranyosan csinálja, hogy csak nevetni lehet rajta), majd mutogatott az asztalkájára, hoyg hát jó, jó idejött hozzám, de így nem éri el az asztalt, hogy fog zenélni. Megcsináltuk még ezt párszor, de csak nem akart menni, csak mászni. Így a végén odahúztam magamhoz az asztalkáját és az ölemből ülve dj-ézhetett. Kis aranyos.