GRETI blogja

Ma tízórai előtt érkeztem Grétihez. Nagy buli volt már megint, itt volt ugye  a nagymamája, és meglátogatta a Totópapa is. Épp körtét hámozott neki uzsonnára, ő hozta neki, hogy biztos szereti. Dundulka kiabálva örült nekem, aranyos volt. Elmesélte, hogy mik történtek vele addig. Aztán tízóraizott, megmutatta a produkcióit a nagypapájának. Velem, mert vele valamiért nem akarta csinálni. Biztos ez a kettőnk ügye, azért. :D Mindezek után mentünk le sétálni. Több napos betegséges bezártság után nagyon élvezte a szinte tavaszt. Megnéztük a bölcsiseket, kint játszottak épp az udvaron.

Aztán a máltai játszótérre siettünk, ami tele volt gyerekekkel. mondjuk ez még Grétit annyira nem érdekli, de attól még jó, hogy nem egyedül voltunk, ahogy a hidegben sokszor. Először hintázott, közben szokás szerint teli szájjal röhögött és előadta az új tudományát is, a vad lábrázást és hozzá boldog kiabálást.

A hinta után kerestünk neki járgányt és találtunk egy olyat, amiről végre leért a lába. Még nem tudja hajtani magát, nem is tudja, hoyg kéne, de ici-picit tette azért néha előre. Már látom, hogy lesz nemulass, ha egyszer leesik neki hoyg kell hajtani...

Elmotoroztunk a könyves szekrényhez, ahova ha visz az ember egy könyvet, akkor elhozhat egyet. Nem igazán volt kicsiknek való benne, de azért egy nyuszit találtunk.

Utána hintázott a nagy tányér hintában is.

Ezután szerzett egy nagy pöttyös labdát és felváltva labdázott és kavicsozott nagy boldogan. A ruháját hagyjuk hogy nézett ki utána, pedig nem is volt sár, vagy ilyesmi.

- Gréti, hol vannak a kukák?

Hazaérve anyukája megmutatta neki az új párologtatóját, amit a szobájába kapott, mert nagyon száraz a levegő. Nézegette a dobozt, de nem értette mi az.

Így aztán felvette a kérdező arckifejezését, hoyg lesz-e kedves megmondani neki vki, hoyg mi az.

Belül kartonpapírba volt rögzítve a párologtató, ami úgy nézett ki, mint egy baba ülőke. Mondtam is neki, hoyg üljön csak rá. De mivel mostanában minden párna, így inkább ráfeküdt kétszázszor. :)

Aztán ráültettem én, örült neki, csak nem bírt leszállni róla. Hiába próbálta, csak nekilendülni bírt, felállni nem és nézett kérdőn, hogy ez most mért van. Végül lesegítettem :D

Ezek után aludni vonult. Persze előtte orrszívós dráma, csöpögtetés, gyógyszerbeszedés, aztán tápszer ivás. Én tettem be az ágyba, mert anyukája most ugye nem tudja. Ahogy felvettem anyukája öléből, kipattant a szeme, röhögött egyet, jól belém csimpaszkodott, hoyg fájt és mindenki gyomra összerándult, hoyg na itt aztán semmiféle alvás nem lesz. Betettem az ágyba, azt gondoltam pattan is fel azonnal üvöltve, de csodák csodájára nem. Feküdt tovább. Anyukája bent maradt még vele kicsit és már el is aludt, ilyen ügyes.

Alvás után néztünk mesét.

Utána beüzemeltük  a párologtatót. dundulka nagyon felvillanyozódott tőle, izgatottan körbenézte, mindent megnyomkodott rajta, végigtapogatta, nagyon aranyos volt. eleinte azt nem is vette észre, hoyg jön belőle pára. Aztán viszont igen és jól meg is lepődött rajta. Boldogan tette bele az arcát, a kezét. Érezte, hoyg vizes lett, nézegette, a hajára kente :) A gombokat már úgy kezelte rajta, mint aki mindig is párásítók szerelésével foglalkozott. Alig bírt elszakadni tőle. 

Zárásképp feltettem a fotel háttámlájára bohóckodni. Hozta a formáját. Dundulka!

Ja, pár napja, mikor jöttem el és adtam neki a puha kis homlokjára puszit, jó hangosan rám kiabált, talán még vicsorított is. Kicsit ledöbbentünk, mialatt Dundu az anyukájához fordult és nagy hangon magyarázott neki és mutogatott felém, de kb kikelve magából. Anyukája akkor ezt azzal magyarázta, hogy azért kiabál, mert elmegyek és neki mondja felháborodva, hogy ez hogy lehet és ő is látja-e, hoyg indulok. Hát, szerintem nem így volt, de mivel nem tudtam mért kiabált rám, ennyiben maradtunk.

És akkor ma, mikor ugyanígy adtam neki puszit az okos fejire, újra rám rivallt. Hogy biztos legyek a dologban, még adtam neki vagy ötször :D és mindannyiszor kiabálás lett a vége. Most a nagymamájának panaszkodott. Hát, jól van, mondom, akkor ennyi volt a puszilgatós korszak. Azért reméltem, hogy mondjuk ovi végéig még lehet cuppogtatni, de akkor nem. Na majd az öcsikéjét :D Ezzel otthagytam a konyhában. Erre fut utánam nagy kiabálva, magából kikelve, haját lobogtatva, hogy hova megyek. Fel kellett venni. Na mondom, de akkor adok neki tesztpuszit újra, csak most nem a homlokára, hanem az arcára. És arra nem szólt semmit, irányított boldogan, hoyg akkor most, hogy maradok, merre menjünk, mit akar megnézni az előszobafogason. Aztán persze nem maradtam, hanem a nagymamájával nézelődött tovább, vele is elégedett volt természetesen. Szóval ilyen ez a Dundul mostanság.

Persze én mit se szóltam, (mondjuk mert a meglepettségtől nem is tudtam), mikor egyik nap az esti ágyban olvasás alkalmával egyszer csak  Dundulka felemelte a pólómat alul és rámtapasztott a csupasz kis tátott száját. És ezt többször. Eleinte nem értettem mit csinál, de végül anyukájával rájöttünk, hogy azért csinálja, mert tanították neki, hogy anyukája hasában van a kisöcsije és adjon neki puszit. Na szóval én bezzeg nem kiabáltam rá emiatt. Cucudundu.

Anyukája és Totó papa arról eszmecserélt hosszan, a végén engem is bevonva, hogy a "minden másnap" az mit jelent pontosan.... Dundul véleménye:

Csak úgy: