Kiscila nagyon büszke volt magára, mert hirtelen megtanult ebből a csőrös pohárból inni. Először húzogatta az orrocskáját, még nyávogott is hozzá, hogy ez neki nem megy, segítsek én. Megfogtam a poharat és odatartottam a szájához pont jól megdöntve, hogy jöjjön belőle és hoppá, máris értette hogy kell használni. Itt pontosan két perce tud már inni belőle. Megitta az összes vizet, aztán kért még, aztán azt is megitta és megint kért volna, de akkor azért már elégnek ítélte az anyukája. Aranyosan nézegette a pohár oldalán, hogy mennyi van még benne. Egy csíknyi helyen látszik ugyanis. És persze tudja hol van a babavizes üvege, arra mutogat, hogy öntsünk neki.
Mondjuk nekem úgy rémlik, hogy ebből régebben már ivott...
Itt kicsit veszekedett az anyukájával, hogy fel meri öltöztetni a sétához. Nem ez volt az első veszekedésük. Összeszólalkoztak már korábban azon is, hogy Dundul szerint oké, ha összefirkálja tollal a ruháját a pocakjánál, az anyukája szerint meg nem. És akkor állítólag huzakodtak a tollon, a Kiscila igazán nem akart alul maradni az elképzelésével. Így alakult, hogy az egész álla csupa firka volt... Nem is akarom tudni, ezt egész pontosan hogy hozták össze. Sétálni is így jött, majd lekopik alapon.
A nagy játszótérre mentünk és hintázni akart először. Ment a szokásos nevetgélés, kurjantgatás, kalimpálás, majd szólt, hoyg elég, ki akar szállni. De aztán nem szállt ki, hanem így elbambulkázott hosszan. De olyan hosszan, hoyg már azt hittem el is aludt. :D Aztán felébredt és minden ment tovább.
Jöhetett a fészek hinta. ebből ugye a madarakat, repülőket jó nézni, ha épp jönnek.
Aztán ment homokozni. A kislányhoz akart becsatlakozni fagyit készíteni, de ő erre elment, máshol lett dolga, így Dundulka egyedül játszott egy kicsit
Aztán meglátott egy kisfiút és odasietett, hoyg megkérje, készítsen neki homokkenyeret. De komolyan mutatta neki, hoyg hoyg kell és makogott hozzá meggyőzően, hoyg de, lécci, csináljon neki és közben mutogatta hogy :D Emelgette a kenyérformát, aztán odaütögette a homokhoz, ahogy mi is szoktuk, csak mi ugye homokot is teszünk bele. A kisfiú eléggé lefagyott és zokon vette, hoyg megzavartuk a magányos autózásban. Nem is szólt hozzánk, csak nézett hosszan és nem mozdult. A nagymamája viszont nagyon megdicsérte Grétit, hoyg milyen jókedvű, barátkozó és aranyos, és milyen gyönyörű kék szemei vannak. A kisfiú ennek ellenére se készített neki kenyeret.
Így Kiscila kénytelen volt velem beérni és a fagyival, amit csináltam neki. Persze ennek is örült.
Mikor megunta a homokozást, újra hintázni szeretett volna, de most a babahintában. El is indult, de útközben elakadt. Nézelődnie kellett kicsit. Mostanában ezt csinálja, hogy elkalandozik a figyelme. Elkezd valamit, aztán más lesz belőle. Meg van, amiben már nagyon ügyes, és azt hiszi, akkor figyelhet már egy következő dologra és majd mind a kettőt tudja csinálni egyszerre, de nem. Így pl menés közben orra esik, mert azt hiszi, hátra tud nézni, anélkül, hogy megállna. Hát nem tud :) De majd!
Persze a babahintában is ment a röhögcsélés, vidámkodás.
Hinta után sétálgattunk kicsit. Megtaláltuk a játszótér kedvenc babáját, a koszos babát, sőt egy másik, még koszosabb, rasztahajút is, de egyik sem volt szabad, egy kislány játszott velük. eléggé irigykedett, Gréti rá se pillanthatott a babákra. A kislány tüntetőleg elvitte őket. Mondtam neki, hoyg azért ez itt közös, szóval megnézni talán csak hagy nézzük már meg. De Gréti olyan aranyos, hoyg egyelőre könnyen túllendül az ilyen viselkedésen és keresett magának más elfoglaltságot: kavicsozni kezdett nagy lelkesen. Szereti magára borogatni a szitából, vödörből, nézegetni, pakolgatni, lapáttal piszkálgatni.
Miután kijátszotta magát, megtörölgettem a kezét nedves törlőkendővel, és kértem, dobja ki. Arra nem számítottam, hoyg ki is dobja, pedig de. Méghozzá olyan gyorsan, hoyg lefényképezni se tudtam, csak mikor már végzett. :) Otthon is tudja hol a szemetes, bár oda nem dobálhat, mert sok vegyszer van a szemetes szekrényben és nem nyithatja ki.
Hazafelé mutogatott a földre és sokáig nem értettem mit. Már végigsoroltam mindent, amiket szoktam, de láttam, hogy valami mást mutat. Kiderült, hoyg észrevette az árnyékunkat, azt nézte. Báboztam neki kicsit, teljesen el volt hűlve, hoyg ez mi :D Aranyos volt.
Kulcsfelelős.
Hazaérve már nagyon éhes volt, de nem kapott azonnal enni, mert hűlnie kellett. Ivott bánatában, meg ha már úgyis megtanult ugye.
Itt viszont elszakadt a cérna. Belekezdett a kis műhisztijébe. Így kezdődik. Jelentőségteljes pofavágás, ami aztán vicces műköhögésbe torkollik. :D Kiscila.
Miután ebédelt és lefeküdt aludni, anyukája végre leülhetett dolgozni. Altatás közben elmesélte a Kiscilának, hoyg azért kell dolgoznia, hogy tudjanak majd nyaralni menni, meg venni neki ezt-azt. Ja és a kisöcsijének kifizetni az extra vizsgálatokat, amiket azért végeztek, mert túl picikének mutatta magát egy ideig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése