2016. március 11., péntek

Kiscilát beizzította az anyukája, hogy zsömikét sütnek, segítsen neki. Na a Kiscila segített is, legyen bármi is az a zsömike. Keverte a lisztet, vagy legalábbis úgy csinált és kapargatta a kanállal a tetejét.


Aztán én összeállíthattam a tésztát, mert azt nem volt hajlandó "dagasztani". Utána anyukájával készítették a zsömiket, amik nem is zsömlék, hanem lapos valamik voltak. A Dundul kicsit belekavarodott az egészbe, mert a már megformázott "zsömiket" vette vissza a tepsiről és gyűrte össze, ahelyett, hoyg újakat készített volna. Elég hamar ki is lett adva az útja, hoyg vigyem akkor sétálni, nem is igaz, amit írnak a neten, hoyg egy ilyen kizsbaba már szeret segíteni a konyhában.



A kis játszótérre mentünk, mert múltkor olyan sokan voltak a nagyon, amit ma nem bírtam volna ki. Nézelődött a hajóból boldogan.


Aztán jött utánam a homokozó másik felébe, ahol sok dömpert találtam, azt akartam megmutatni neki.


Útközben leakadt egy motornál. Nagyon röhögött, mert azt hitte felült rá egyedül, pedig nem, csak a kerekére tette fel a lábát :D


Aztán csak odajött. Talált ott egy kisfiút, aki nagyon megtetszett neki. Óvatosan odament hozzá és hátulról kedvesen megérintette a hátát. Nagyon aranyos volt! Nem is láttam még tőle ilyet.  A kisfiú nem nagyon figyelt rá, így Dudnul odaült mellé csöndben és nézte mit csinál. Annyira ari volt! A kisfiú vmi fa termésének a bogyóit gyűjtötte a sárga dömper hátuljába. Egy idő után Gréti meg elkezdte átpakolni a mellette lévő sárga vödörbe. Persze biztosítottam a kisfiút, hogy visszatesszük, meg eleve, nincs rossz szándékkal a Dundu, csak még kicsike. A kisfiú nagyon megértő volt, nem szólt hozzánk továbbra se. Később aztán feloldódott és beszélgetett, de olyan választékosan, hoyg csak pislogtam. Gréti jól választott kispajtást. És ahoyg már régen is gondoltam, tényleg a nagyobb kisfiúkkal szeret bandázni.


Mérleghintázott. Egyedül.


Hazafelé megint kidobta a kéztörlőjét. (nem ért a kukához, csak úgy látszik)


Mostanában tanul egyedül felmenni a lépcsőn, mert ha a kisöcsije is meglesz, elképzelni se tudjuk hogy jutnak majd fel a negyedikre anyukájával. Anyukája valószínű egyiküket sem tudja vinni egy darabig, szóval két segéd kell majd mindig, hoyg lejussanak? Na szóval ezért tanulja a Dundu a lépcsőzést. Persze Veresen már sokat gyakorolta, de azért ez más. Megy szó nélkül egyébként. Velem eddig két emeletet, mamájával nem tudom mennyit szoktak. Aranyos, mert alapvetően csak felmászni tud, de sokszor megpróbál felállni és fellépni a lépcsőre. Nehéz neki, rövidke a kis lába hozzá, de néha sikerül. Ilyenkor segítek és akkor örül, hoyg fel bírt menni úgy, mint a nagyok. :D

Felérve döbbenten hallgatta, hoyg nagyobb hangon beszélgette a szembeszomszédok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése