Dudnumkám készült a Húsvétra anyukájával. Balról jobbra a nyuszik: Dudnumka, apukája, anyukája, kisöcsije.
Így ragasztgattak szépen. Dundul nagyon menő már ragasztózásban, csak még az ollóhoz nem nyúlhat, így anyukája vágta ki a nyuszikat. Ő majd 18 év múlva kap ollót állítólag. :) Összességében Dundulka még nem egy kreatív szakember, nem is igazán érdekli ez az egész. Állítólag az első kör dekoráció készítésénél annyira uncsi volt már neki az egész, hogy látványosan ásítozott, majd lehanyatlott az etetőszékére, úgy próbált túlélni, míg vége nincs a szakkörnek. :D
Délután nagy kalandra indultunk kettesben. Megkaptam Dundumkámom, hoyg eljöhessen hozzám vendégségbe! És játsszon a Cucunyuszival Húsvét alkalmából. Szépen beültettem az ülésébe, kapott olvasnivalót és indultunk is.
Otthon ugye az utcán parkolnak, így meglepődött, hoyg nálam egy mélygarázsból bukkanunk elő.
Utcai szelfi. Kiscila. Olyan ari, de tényleg. Ez a fej!
Kissé megszeppent, mikor útjára engedtem a lakásban. Nem tudta merre induljon hirtelen.
A nappaliban találta ezt a talpreszelőt, attól bátrabb lett, vitte magával, mint valami talizmánt. A hálóban talált egy óriás labdát, lett nagy öröm hirtelen.
Aztán gyorsan henyélt egyet a babzsákban.
Megmérte magát, de nem nagyon lehet tudni, hoyg most akkor valójában hány kiló is.
Aztán adtam neki egy labdának tűnő hungarocell gömböt. Tetszett neki, labdaként kezelte.
Hűha, talált egy nyuszit!
Tőle is megilletődött először, és inkább nézegette a vitrinben a dolgokat.
De aztán csak nem hagyta nyugodni ez a nyuszi ügy.
Végül, mikor gondoltam, hoyg mindketten készek rá, kiengedtem a cucunyuszit. Dundulka meglepődött, nézett utána.
Aztán rendezgette kicsit a mágneseket a hűtőn, mintegy mellékesen.
Aztán felbátorodott és megnézte magának jól a Cucunyuszit. És akkor barik lettek. Bújócskáztak pl. De komolyan, nem én találom ki. Elbújt a nyuszi, a Dundul meg megkereste. És ezt hosszan játszották. Gréti ledobta azt az üres kólásüveget a földre, a Cucu meg megbökdöste az orrával, ahoyg mindent megbökdös. Erre Gréti minden bátorságát összeszedte, odament és elhozta az üveget, hoyg az az övé, ő szeret játszani vele, a Cucu ne bökdösse :D
Aztán ment tovább a bújócskázás. Érdekes, hoyg a Cucu teljesen máshoyg viszonyult hozzá, mint az idősebb Bogihoz. Valahoyg érezte, hogy kisbaba és nem védte a területét előle, hanem barátkozott vele. Nagyon aranyos volt. És egyáltalán nem félt.
Gréti tett a ketrecére mágneses plüssöket, hoyg örüljön. Aztán pakolászott kicsit.
Utána jött az uzsonna. Szeme nem rebbent, hoyg itt nincs etetőszék, hanem a kanapén evett, ölében tálcával. Nem borította le, nem zavarta, evett, ivott és kész. Közben persze végig szemmel tartotta a Cucut. Küldött neki rizstallért, de azt nem ehet. Aztán almát akart adni neki, de azt meg nem kérte, mert igaziból ő csak a helyén eszik.
- Eldugtam az almááát!
- Huncutkázok, hoyg nevess! Hahaha.
- Vicceskedek, hoyg máskor is jöhessek.
Mindent hagyott neki a Cucu. Itt épp a tálkáját teszi a fejére. :) Aztán levette, rátette, levette s ezt így sokszor. Aranyosak voltak. Aztán megmutatta Gréti a Cucu orrát és még azt is hagyta. Jót kacagott rajta a Kisdundul.
Elvette a Cucu lépcsőjét, amin a helyére megy vissza és kis sámliként kezelte, de nem fért rá, túl kicsi volt.
Kerestem neki egy dobozt, amire ráülhet. Boldogan mászott rá és lógatta a lábát, hoyg milyen ügyes :D
Így lóg a lába.
Aztán gyorsan csináltunk szelfit a babtsákon, mert majdnem elfelejtettük.
Cilának még mindig nem nőtt hasizma, így nem bírt felkelni rólam :)
Már indulni akartunk, de hirtelen dolgokat talált a cipős szekrényen.
Észrevette ezt a perselyt is és elkezdődött a maratoni nyelvnyomkodás. Csak benyomni tudta, úgyhogy a kisajtót nekem kellett mindig elhúzni, hogy kiugorjon a kutya nyelve. Ha nem csináltam időben, rám szólt sürgetőleg.
Majd elfelejtettem a kisszéket, amit még Bécsből hoztam egy lomtalanításról. Nagy még neki, de azért büszke kisóvodás fejjel ült rajta, hoyg ráadjam a cipőjét.
Pózolt, aztán elvinnyogta magát, hoyg elég, eleget modellkedett már és nézzem meg, a cipője még mindig nincs rajta!
El akartunk sétálni a nyomdáig, ahova anyukája küldött és pár saroknyira van, de végül örültem, hoyg fél utcát meg bírtunk tenni a kocsiig. Kiscila minden bokornál megállt nézelődni... Így végül kocsival mentünk, amúgy is elfáradt már eléggé.
Bambulka.
- Jó, mosolygok kedvesen, nem piszkálom az orroooom.
Nem mentünk fel rögtön, mert a szülei úton voltak hazafelé és megvártuk őket. Felmásztunk sok lépcsőn és fent nézegettük azt a nagy kavicsot. És Grétinem most derült ki az is, hoyg a fal is kavicsokból áll. Tapogatta azt is aranyosan. A lépcsőházban is simogatja mostanában a falat és nevet, hogy rücskös.
Megérkeztek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése