Kiscila ma a Bukfenc Kuckóba ment bukfenc tornára Ürömre. Mikor megérkeztem a szülei szobájában várakozott a mamájával, hogy ne zavarogjon kint és zavarja a takarítónénit a munkában. A szobában is öltözött fel, majd így indult kifelé a teletuby ruhácskájában. Alig megy már rá ez az aranyos overáll. Kár, mert eddig túl hideg volt, hogy hordja.
Ellenőrizte, hogy a takarítónéni jól bánik-e az imádott porszívójával.
Meg volt elégedve a látvánnyal és boldogan indult a tornára.
Ilyen jókedvűen üldögélt a kocsiban is a csipcsipcsókás sapkájában.
Épp kezdésre érkeztünk, a többiek már bent vártak. Először elbújt a combomhoz, de csak egy fél pillanatra, aztán már ment is körülnézni. A torna elejét velem csinálta, mert az anyukája nem tudott sétálgatni a nagy cula popsijával körbe-körbe, meg emelgetni, hintáztatni, ilyesmik. De aztán az ülő programokat már együtt csinálták.
Kiscucut nem nagyon érdekli általában, hogy mit kell csinálni, mert ő majd jobban tudja, hoyg mit akar csinálni :) Általában nem a feladatot. De azért igyekezett. Nagyon tetszett neki minden, sietett is felfedezni a játékokat, tornaszereket. A labdákért volt oda legjobban, el is ment szerezni önállóan, ha már nem kapott.
Mutatta boldogan, hoyg milyen szép labdára tett szert.
Ment, amerre gondolta...
Ennél a feladatnál az anyukája lábán kellett volna hanyatt feküdnie és összeérintgetni az ellentétes lábát és kezét. Na Dundulka ezt így csinálta. Ülve :D
Itt ecsettel simizte anyukája az arcát. Aztán gurigatta rajta a rücskös labdát.
Aztán lelépett a többiekkel rosszalkodni. De nem bandázhattak sokáig, mert jött a következő feladat a nagy labdán. Ez se tetszett neki különösebben. Félidőben átvettem és hát semennyire se érdekelte, hoyg a labda tetején gurigurizzon. :D
Ezután átrendezte a tornát tartó néni a szobát akadálypályává és szabadon lehetett játszani mindenen. Hát, annyira nem esett extázisba. Vagyis de, boldogan mászkált fel-le, meg csinálta, mait gondolt, csak nem a feladatokat. A piros lapka hintáról ilyen fejjel menekült le pl. A zöld alagúton mondjuk átkúszott. A végén nem bírt kijönni, mert egy kislány üldögélt ott rendületlenül. Cucu begurult és majdnem átmászott rajta :D Mondjuk megértettem, én se akartam volna a csőben időzni, ha már átmásztam. Amíg ki nem szabadult, tapogatta a szúrós lábtörlőt, ami pont ezért is volt odarakva.
Azért forgott még valami tojásszerű forgó székben, meg beült egy csepp alakú függesztett hintába, de mindből hamar kipattant. Átmászott mondjuk egy magas padon, az ügyes volt nagyon, de a dedós pályán már derogált neki. :D
Miután kijátszották magukat, kaptak egy csomó hangszert. Lehetett választani. Aztán énekeltek és csörögtek - zörögtek. Mikor egy olyasmi nyeles, fa csörgővel zenélt, amilyen otthon is van neki, boldogan mutogatta és oda is akarta hozni, de végül én mentem inkább oda a végén megcsodálni, megdicsérni. Eléggé büszke volt magára :D
Aztán jött a legjobb! A szivárvány színű lepedő! Ezt lebegtették a gyerekek fölött és mindnek nagyon tetszett. Grétivel először bennmaradt az anyukája, nehogy megijedjen, de nem ijedt meg egyáltalán és egyedül is nagyon tetszett neki, csak ámult-bámult tátott szájjal.
Végül jött elmesélni, hoyg milyen csoda dolgok történtek vele és milyen szuper ez a szivárvány lepedő. Vicces volt :D
Aztán mindenképp rá akarta beszélni anyukáját, hoyg nézzék már meg mi van abban a szobában, ahova nem szabad bemenni. De hát nem volt szabad bemenni, szóval nem tudtuk meg mi van ott. Aztán falatozott a többiekkel. Jól megéhezett és megszomjazott a sok új élménytől.
Hazafelé a kocsiban végig lelkesen, fennhangon mesélte, hoyg mik történtek vele ezen a szuper délelőttön. Nagyon aranyos volt.
Hazaérve rettenet vegyszerszag fogadta a lakásban, nem végzett még a takarítónéni. Így addig bevonult a szobájába várakozni. Ott is érdekes állapotok voltak, minden felpakolva az ágyra, a pelenkázóra. Így pihengetett, várakozott a mamájával a sorsára.
A frizurája, a pupikás, elvágott homloka és a kis nyálacska :D Ez volt ma a Kiscila.
Míg várakoztunk szellőztettünk a szobájában, így teljesen fel kellett öltöznie. Nem zavarta, táskát pakolni így is remekül tudott. Az se érdekelte, hogy ma megint másik táskával jöttem. A benne levőket ismeri, szereti, a táskán túltette magát inkább.
Huncutkázott, hogy megszerezte az elefántos kulcsomat és ő bizony lemegy sétálni. Az ablakon keresztül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése