Kiscila ma újra a Dévény alapítványhoz volt hivatalos, ahova anyukája még pici korában elvitte és azóta időnként jelenése van, hoyg minden teljesen jól van-e vele. És hát igen, minden teljesen jól van vele, nyilván sose volt baja, de az elővigyázatosság sose árt.
Csinosba öltözött, még a nyuszis sapkáját is felvette és így várakozott a kocsiban, hoyg induljunk.
Aztán a Dévényen így várakozott nagylányosan a széken ülve, míg bemehettünk a játszó részre. Eléggé izgult már, mert hallott gyerek hangokat és aggódott, nehogy lemaradjon valamiről.
Bemehettünk a játékokhoz a vizsgáló szobába. Volt nagy öröm. Szaladt labdázni.
Szeretett volna a többi gyerekhez átmenni, de ott sajnos foglalkozás volt, nem lehetett bemenni.
Anyukájával játszottak.
Pózoltak a kis pucér lábú Cilával.
Nagyon fáradt volt már, mikor hazafelé indultunk. Még szelfizni se volt ereje. De aztán csak összeszedte magát és odanézett. Mint aki legalábbis bányában dolgozott délelőtt.
Csak nem sikerült felélednie.
Bezzeg, mikor láttunk az úton egy icipici úthengert! Na az felébresztette! Csodálkozott rajta nagyon, hoyg mit csinál és mi ez egyáltalán. Nézegetni kellet hosszan.
Bár nagyon álmos volt, túl korai lett volna aludni, így beugrottunk kicsit a játszószobába. Teletuby baba. :)
Szaladt gyorsan körbenézni, mivel játszhatna. Örült nagyon, hoyg ott lehet.
Labdázott a nagy labdával, meg beült a kedvenc kis foteljébe, amiben pici korában is üldögélt és még nem ért le róla a lába. Most bezzeg! Egyedül beleül és vigyorog, hoyg milyen ügyes.
Ebbe a nagy székbe is fel tud mászni, de most nem mutatta meg, csak elkezdte. Inkább mentek főzni anyukájával.
Talált egy ilyen aranyos kis babát. Játszott vele sokat. Kihajigálta a puccos Barbikat a menő autóból és beültette az aranyos babát.
Aztán a foteljébe vitte, beleültette és mesélt is neki a kis könyvből.
Itt mondtam neki, hogy Gréti, van ott a sarokban egy nagy labda, nézd csak meg. És értette, és odament és elhozta boldogan... Mindent tud!
Mikor megunta a nyüzsgést, fogott egy kis műanyag könyvet, elvonult a játszó részről, leült a semmi közepén és olvasgatott kicsit. Aztán visszatért persze.
Ki kellett mennem wc-re és addig anyukája javaslatára betettem ide a labdák közé, itt nagy kért nem tud tenni magában és utánam se tud jönni. Úgy tűnt örül. De mire visszaértem megmakkant és csúnyán vicsorgott rám, mikor ki akartam venni. Dundulka! Jól meglepődtem, nem értettem mi baja. Mit vicsorog, ha ki akar jönni, én meg pont kivenni akarom. Így hirtelen nem is vettem ki, mire kérlelőre fogta, majd magába roskadva csüngött a rácson. Aztán kivettem...
Otthon is kicsit morgós volt egy ideig, semmi nem volt jó az ebéd körül se. Aztán boldogan falatozott azért.
Én mást ettem és hoyg ne legyen több felesleges vinnyogás, a babzsákon ülve ettem. Látott, vinnyogott is, de hamar abbahagyta, furcsálltam is. Anyukája karja alatt lesett, hoyg mit eszem.
Aztán az ebéd végeztével megmosta a kezeit a tulipán vizében, a vázában... Épp mentem a konyhába, felé néztem, mire megint vicsorog, meg rángatózik. Dundulkaaa... Ezt most már talán másodszor csinálja, hoyg ha valami kétes dologgal van elfoglalva épp, akkor legjobb védekezés a támadás alapon támadásba lendül, mielőtt mondjuk rászólhatnék, vagy berekeszteném a szuper játékát. Ezt így érteném is, csak azt nem, hogy nem jellemző, hogy ez megtörténne köztünk, nem tudom honnan szedi, hoyg én majd megállítom, ha anyukája pl megengedett valamit. Hát mindegy, így képzeli és kész. Többször is odamentem aztán hozz, rátettem a fejére a kezem, hoyg mit szól, de nem vicsorgott tovább. :) Fura.
Mivel ma többször csúnyáskodott velem, gondoltam jobb, ha megnézem, utál-e vagy csak hóbortjai voltak ma. Így én vittem pelenkázni, meg olvasni. És hát akkor már aranyos volt, mint mindig. Kezére húztuk a zokniját, már ettől a vicctől elég boldog lett.
Aztán olvasgattunk. Aranyos, mindig rámterpeszkedik, úgy lapozgatunk.
Mostanában tetszik neki ugye a madarak csőre. Tudja, hogy az a szájuk. És velem ugye van ez az ujjbekapós, régi viccelődés, mait mindig előszed. A babája szokta bekapni az ő ujját, de most a madár kapta be :D Olyan okoska. És akkor vár és néz, hoyg mikor adok hozzá hangot, hogy bekapta.
Aztán csak nem jött az anyukája a tápjával, ő meg már ment volna alukálni, így rajtam ágyazott meg a Kiscilája. És akkor így nézett maga elé sokáig.
Egy idő után csücsörkével tarkította a fekvést, de amúgy nem moccant, alfába keveredett.
Végül csak elhuncutkázta magát.
Aztán meg teljesen feléledt. Hanyatt vetette magát az ágyon, csikizni kellett, hogy röhögcséljen, meg mindenáron szelfiket akart készíteni. Ezek a művei. Dundul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése