Cucudundu ma barátnőzni ment. Én vittem el őket, mert anyukája nem emelgetheti már annyit és egyedül vezetni se túl biztonságos. Már szépen megreggelizve várt, csak fel kellett öltöznie. Anyukája is segíteni akart, de szegény Dundun kitört a sikítozás, így egyedül kellett befejeznem.
Becsücsült a kocsiba, kicsit kétségbeesett arcocskával.
De aztán aranyoskodni akart és sikerült is neki :)
Útközben szépen nézegetett. Már érdekli mi zajlik a kocsin kívül, forgott jobbra-balra, mutogatott, beszélgetett magában. Eddig csak bambulkázott maga elé, vagy játszott valamvel, vagy foglalkoztak vele. Most meg ámult-bámult egész úton. Van egy tükre is, amiben lehet látni vezetés közben is és nem utolsó sorban ő is jókat szórakozik magán.
Míg barinőztek, én elmentem plázázni, ahol bementem a turkálóba és a sapkás konténer mellett elhaladva odapillantottam, de látva a hegynyi összegabalyodott sapkát, meg se akartam állni. Aztán mégis, mert egy nő felemelt egy sapkát, amiről rögtön láttam, hoyg ilyet akar Grétinek az anyukája már mióta, csak mind elkapkodták már a H&M-ből, így szegény két sapkában jár mindig és így is kilóg a homloka, meg süvít a füléhez a szél. Szolidan vártam szépen, hogy leteszi-e a nő, de igyekztem nem feltűnően érdeklődni a sapka iránt, mert akkor sose engedi el, ez turkálós szokás. Szerencsére nemsokára letette, én gyorsan megkaparintottam, és nyugtáztam, hogy ez tényleg az a sapka és pont Dundul mérete! El se hittem, ráadásul harmadáron. Annyi, hogy nem szép babarózsaszín, hanem gyönyörű szürke. Nagyon sok mindennel szokott így szerencsém lenni. Sose értem hogy lehet, hogy bemegyek valamiért és az szembejön velem azonnal. Grétinek is nagyon tetszett, pont jó rá, talán még nőhet is bele picit, szóval nagy volt az öröm. Kizsbabácska.
Persze azonnal megnézte a tükrében és így tetszett neki :)
Vártuk anyukáját, aki a DM-ben vásárolt és addig Dundul gondolta huncutkázik velem kicsit. Nagyon aranyos, ahogy nagyokat hahotázik, hogy figyeljek rá.
A nagy kirándulás után ő ment alukálni, én meg a dolgomra, de úgy alakult, hogy késő délután még visszamentem hozzá, hogy levigyem sétálni, hogy anyukája tudjon rámolni otthon nyugodtam. Vittem neki ajándékot is, mert egy nagyon vicces bodyt találtam nekijje. Úgy vigyorgott rám az Auchanban ez a kis katica, ahogy Dundulka szokott és a gurulós katicája. Mielőtt ráadtam megmutattam neki, hagy tudja miben fog aranyoskodni és tetszett neki, mosolygott rá. Esküszöm érti, hogy mókázás jön, vette fel szépen egy szó nélkül. Közben végig magyaráztam neki mi hogy lesz. Miután ráadtam, felültettem a gurulós katicájára és betoltam anyukájának a nappaliba.
Utána nézett kicsit a szokásos faarccal, hogy mért áll a katica és mit ujjongunk.
Aztán megnézte magát a tükörben és újra jó kedve kerekedett.
Utána még profi modellként pózolt is a fotel tetjén. Már az is profi, hogy ott megmarad ügyesen, majd mikor végeztünk és kértem, hogy ugorjon, akkor aranyosan "ugrott", vagyis beledőlt a kezembe. Nagyon készült, gondolkodott, aztán bátran dőlt.
Igazi profi, mondom. Lehet, hoyg mégis anyukájának volt igaza és modellnek termett. Flegma faarc kis morcos beütéssel, lazán térdre helyezett kéz, hanyagul egymásra vetett lábacskák. Ennyi.
Aztán siettünk le sétálni, nehogy lemenjen a nap, de így is lement. Én öltöztettem, de állítólag szokásomhoz híven még elmentem ide-oda, addig szegény Dundul gubbasztott a várakozó helyén, az ajtó melletti sarokban. Annyira magába roskadt, hoyg anyukája megnézte mi a szitu, de szerencsére nem volt semmi különös, várt szépen a sorára.
Ahogy betettem a babakocsiba megérkezett apukája és csatlakozott hozzánk, Így viszont a nyakában utazott és kacsákat mentünk nézni a Dunapartra. Dundul nagyon szeret az apukája nyakában utazni, szépen nézelődött végig egy hang nélkül. Háp-háp-háp, jönnek mennek a kacsák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése