Délután vigyáztam Dundulkámra. Már aludt, mikor mentem, úgyhogy egyedül kellett elfoglalnom magam. Igyekeztem nem elaludni, mert akkor ugye rögtön felkel, már ismerem. Így alukált kicsivel több, mint egy órát. Az első sírásra siettem be a szobájába. Most először nem a redőnyt felhúzva csináltam fényt, hanem felkapcsoltam a villanyt. Szegény ott pislogott, meg hunyorgott hanyatt fekve a kis hálózsákjában és látványosan nem tudta mi merre hány méter. Mióta tud állni, sose hívogatott még fekve alvás után, mindig a rácsba kapaszkodva álldogál már. Mire fölé hajoltam megismert és elkezdett halványan vigyorogni. Nagyon kellett wc-re mennem, így kivettem és leültettem az előszobában szegényt. Csak nézett, meg néha megemelte a kis lábait. Teljesen kába volt még. Aztán felöltözött és megnéztünk egy mesét a tablet-en. Élete második meséje! Először nyomogatni akarta a képernyőt, mint az első alkalommal, de mondtam, hogy lécci ne és utána szépen csöndben és nyúlkálás nélkül nézte végig, hogy keresik meg az elbújt elefántot a barátai. Angolul van a mese és én közben mondtam, hogy kb miről van szó. A mozgó képeket és az angolt nagyjából semennyire se érti elsőre gondolom, így legalább képbe került és ha majd már látványosan érti, akkor nézheti angolul, hátha megtanul. Ezt most találtam ki, szóval lehet, hogy nem is működik.
Még néztük a mesét, mikor megjöttek a szülei. Az anyukája elég sietősen becsapódott a wc-be. olyan gyorsan, hogy jóval később találtam rá a táskájára a bejárati ajtó előtt...
Amint véget ért a mese, eltettük a fiókba a helyére a tabletet. Szerencsére semmi hiszti nem volt. A buli persze folytatódott, már ment is apukája nyakába kergetőzni és teli szájjal nevetni, meg hajat lobogtatni.
Utána anyukájával nézegették a jelenlegi kedvenc könyvét, amit a szülinapjára kapott és róla szól. Imádja nézegetni a saját fényképeit a borítón.
Nekem el kellett mennem, de a szülei kimerültsége és Dundum kétségbeesett arcocskája miatt este visszamentem, miután végeztem a dolgaimmal. Rajzolgattunk.
Aztán Dundu legalább 25 perces sapkapróbát tartott. Csak ámultunk milyen türelmes és hoyg vég nélkül, ezredszerre is megpróbálja felvenni a sapkáit. Már rájött, hogy szét kell nyitni, úgy tudja felvenni. Kétszer sikerült is neki. De többnyire csak a fejére rakta félbehajtva és ha megmaradt rajta, szétcsapta a kezeit és boldogan vigyorgott. Apukájának dolga volt a telefonján, ezért nem mindig figyelt. Dundu viszont igen, így minden egyes produkció után rámutatott és nyögött is mellé egy hangosat, hogy nézze meg ő is.
Észrevettük, hogy elkezdett bólogatni. De nem NEM-et, ahogy számítottunk rá és ahogy egy kisbabához illik, hanem IGEN-t bólintgat. Egyik nap beszéltük is a nagymamájával, hogy milyen aranyos, ahogy gyakorolja. Kiderült, hogy az anyukája meg megijedt ettől a performansztól, és eszébe se jutott, hogy a bólogatást gyakorolja direkt, viszont eszébe jutott mindenféle szörnyűség, hogy mi okozhatja. Ezek után én is kiolvastam az internetet és tényleg lehetne baj is, de szerencsére felvettem videóra, main tisztán látszik, hoyg direkt próbálgatja és az is, hogy milyen kis ügyetlen egyelőre. Annyira cuki, ahogy csinálja. Szerintem beszél is hozzá magában titokban :D
Apukája vacsoráztatta, de egy ponton elhitte, hogy Dundu befejezte és véget vetett az étkezésnek. Jött aztán feldúltan az anyukája, hogy majd ő befejezi vele, neki menni fog! Hát megküzdött vele, mert Dundu minden mást csinált volna inkább, mint hogy egyen, de aztán csak betömött mindent, addig tátogatta a száját miközben az apukája egerével játszott. Mondjuk pár ősz hajszála mindenkinek lett szerintem, kivéve Dundulnak.
És ma ugrott egy pelenkaméretet is Dundul popsija. Milyen sok minden történt ma!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése