Ma hajnal 9-re mentem Dundulhoz. Hát jó álmosak voltunk mind a ketten, de nem lehetett aludni, mentünk le sétálni. Hozta a kisbabáját is anyukája javaslatára. Jött a dédije is. Nagyon örült neki, áhítattal mosolyogva figyelte miket mond neki. Szereti őt nagyon.
A játszótéren először a babájával együtt hintáztak, aztán mindenki saját hintába költözött. Anyukája lökte, a dédi meg énekelt neki. Gréti meg életében másodszor igazán élvezte a hintázást. Először pár napja a Dunaparton röhögött teli szájjal, csak elfelejtettem írni. Azt hittem csak valami véletlen, de akkor ezek szerint nem. Nem csak fél pillanatig maradt benne és aztán nyígott, hogy vegyük ki, hanem szállt a magasban és odáig volt a boldogságtól! És nem csak kicsit volt lökve, hanem repült fel-le rendesen. Nagyon aranyos volt. (video)
A csúszdázás meg kisebb korában tetszett neki jobban, most nem annyira villanyozta fel. Az is igaz persze, hoyg nagyon álmos volt már és alfába esett szegény. A jobb alsó utolsó képen látszik, hogy mindenki ellen bosszút forral, aki nem viszi haza azonnal alukálni a pihe-puha babaágyába. Nem vitte senki. Így jár, aki azt hiszi nagylány már és nem kell délelőtt aludnia.
Még sapkát venni is el kellett mennie, mert hiába van neki vagy 5, egyik se passzol a kis fejire. Befúj a szél a fülihez. Mielőtt indultunk, be lett téve apukája autójának a csomagtartójába, mert mindenki tett-vett és nem volt, aki fogja. És ott aztán felébredt, mert meglátta apukája almáját és neki is azonnal kellett volna. Mivel nem kapott, jött a hiszti.
A bababoltban nem volt sapka, úgyhogy szegény csak ment egy kört a bevásárlókocsiban cipő nélkül, álmosan, feleslegesen.
Délutáni alvása után ezt sikerült produkálnia.
Utána pedig cukrászdába ment a szüleivel. Ilyen jó dolga van, mégis állandóan panaszkodik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése