Dundumkámnak vettem még szép és érdekes könyveket, meg itthon is volt pár és elvittem neki, nehogy ne legyen mit olvasnia. Megbeszéltem vele, hogy ne rágja meg őket, olyan szépek. Legjobban a legkisebb tetszett neki (most a kis könyvek tetszenek neki, úgy vettem észre), ami a Micicáról szól és minden oldalon legalább 4 cicakép van. Ezt lapozgatta boldogan. Az egyik könyv elég elvont képekkel van illusztrálva, nem is gazán szép, de gondoltam lásson ilyet is, meg kíváncsi voltam, abban felismeri-e mit lát. És igen, bár hosszabban kellett vizsgálni az oldalt, de megtalálta a katicát, a virágot és mondjuk a nyuszit is, bár a mókust gondolta nyuszinak. Eléggé hasonlítottak.
Felvettük videóra, ahogy eljátsszuk, hogy Dundu a párnám és én lefekszem rá. Előre röhög, nagyon aranyos. Már mikor szólok, hogy Dundu, játsszunk párnásat! nagyon figyel és látszik, hogy benne van a buliban, jöjjön bármi is. A dédimamája izgult kicsit, hogy kinyomom a hurkáit (?), de ettől még mindenki jól szórakozott.
Aztán a Lóg a lába lóga jött. Itt kicsit már nehezére esett a szereplés, bár nagy várakozással és vidáman figyelt, hoyg most milyen móka jön vajon, de aztán inkább csak csimpaszkodni akart rajtam és két sor után jelezte, hogy ő végzett. Bár az is igaz, hogy eleinte csak az első két sort tudtuk ugye és addig még vigyorgott.
Fú, nagy futkosások voltak ma egyébként. Szaladt sokat apukájával a szokásos bújócska, borsó árulás és fogócska témakörben. Aztán anyukája is jól megdunduzta, felraktam a nyakába (video), ott sivalkodott, aztán kergették is egymást visítva. Dundul valamiért azt hiszi mostanában, hogy én vagyok a ház és mindig hozzám mászik turbó gyorsasággal sikítozva - röhögve. Ma annyira sikított közben (video), hogy már azt hittem, nem csak ház vagyok neki, hanem konkrétan egy majomház, ahol őrjöng bent egy kismajom.
A legújabb, hogy ha mondjuk fekszem a földön és a többiek közelítenek felé játékból, akkor hozzám szalad nagy hangon kiabálva, sikoltozva, röhögve (mászik nyilván, csak olyan gyors, hogy szinte szalad), belém öklel a fejével, mint egy kis kosbaba, aztán ezzel a lendülettel hanyatt dobva elhenteredik rajtam, a kezeit meg szanaszét csapja. Hát nagyon aranyos. Eddig is hentergett a párnákon, babzsákon, a nagy maciján néha, a mamáján, meg lehet, hoyg a többieken is, nem tudom, de így ilyet eddig velem nem csinált. Nagyon kellett rajta nevetni. Nem hiába mondta az anyukája nemrég, hogy látványosan egyre több hüjjjeség jön ki belőle. A kis Dundu nagyon huncut lett, ezért is szoktam Huncululunak hívni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése