Ma tényleg csak egy fél órára találkoztunk, mert délelőtt én nem értem rá, aztán meg ő ment homeopátiás doktornénihez. Így találtam rá a pelenkázón nagymamájával egyetemben...
Aztán később váltott az öltözés előre haladtával.
Szegény nem tudja, hogy én nem látom, amit ő lát a könyvben, így mindig nagyon mutogat és egyre hangosabban nyög, ha nem tudom azonnal megmondani, mit láthat a képen és miről kérdezi épp, hogy mi az. Aranyos :))
Aztán azért játszottunk még indulás előtt csikizőset, hagy visítson, szaladgálósat, meg kisebb hisztit rendezett, hogy mindenképp ki akarja pakolni valaki táskáját az előszobában, de úgy hogy toporzékolt a kis sonkával. Toppantgatott, nyögött erőszakosan és vette elő a rosszabbik hangnemét. Mi lesz még itt később! Dundulka....
Aztán később, nem a hiszti folyományaként, tényleg kipakolta félig a mamája táskáját a felügyeletemmel, de lebuktattam szegényt és a mama elvette.
És még ez a vicces kép sikerült. Anyukája kérdezte, hogy ez a két kép biztos ugyanarról a Dundulról készült-e. Hát igen, ugyanarról. A kép címe: borúra derű
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése