Grétinek nehéz napja volt tegnap, őszült mindenki rendesen, aki az útjába került. Szegény sokat kiabált, veszekedett, vonyított, nem nagyon lehetett tudni pontosan miért, valószínű, csak úgy. Anyukája meg is jegyezte, hoyg már velem is csufka, mi lesz így. Hát, nem tudom. Hallgatjuk, hogy sivalkodik, aztán ennyi.
Egy ponton úgy összeakasztottuk a bajszunkat, hogy már nem is beszéltünk, amíg le nem nyugszik. Ült előttem és igyekezett úgy csinálni, mint aki remekül elszórakoztatja magát a nyaklánc madzagjával, nem kell nekem segíteni ráfűzni a fa gyöngyöket. Hát jó.
Persze nem bírta sokáig, hogy nem foglalkozom vele. Elkezdte produkálni magát, hátha helyreáll köztünk a béke.
Én hajlottam is rá, felajánlottam, hogy készítsünk egy szelfit az újrakezdés örömére, de Dundul valamitől féktelen haragra gerjedt és ez lett a békülős szelfiből. Ki érti ezt.
Teljesen felhúzta magát, kiabált ahogy a torkán kifért, aztán egyszer csak lehiggadt, leült velem szemben és nézett. A legbékésebben, ahogy csak bírt.
Mikor elkezdett csücsöríteni, már sejtettem, hogy valami készül. Aztán az is gyanús volt, hogy nekiállt tépkedni a pólóját a pocakján.
És jól sejtettem, hogy lesz valami, mert egyszer csak rám mutatott... Hogy én most bizony meglakolok.
És be is váltotta az ígéretét, rám támadt a legijesztőbb kis dundupofájával, kiabálva.
Aztán újra lenyugodott és nézett viszonylag visszafogottan. Már kezdtem elveszíteni a fonalat.
Ezek után szerencsére elment anyukájához a szobájába és nekiálltak mondókákat hallgatni. Ettől teljesen megnyugodott és boldogan került elő, hoyg dj-zen kicsit nekünk.
Nem tudom mi lelete szegényt, hogy semmi se volt jó neki ma, de remélem holnapra kialussza, mert ez elég lélekölő. És én csak pár órát hallgatom ugye. A legnagyobb lelkierő anyukájának és a mamájának kell. Persze van is nekik, szóval nem aggódom. A megtépázott idegrendszerre meg ott a magneB6. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése